Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Bereznai Zsuzsanna: Egy kecskeméti zsidó család a XX. század elején (Kircz Fülöp fogatos fuvarozó családja)
A leányok az anyjukkal bálokba jártak, ahol fiatalemberekkel ismerkedhettek meg. Kircz Olga is megismerkedett a bálban egy számára szimpatikus fiatalemberrel, megbeszélték, hogy vizitbe jön hozzájuk. De a fiú anyja nem engedte, mert a városban mindenki tudta, hogy a Kircz lányok nem kapnak hozományt. A polgárság körében a férfiak kizárólag hozományra nősültek. Az is előfordult, hogy a lányok az anyjukkal beültek egy szállodai ötórai teára, egy uzsonnára. A családok vizitbe jártak egymáshoz, a vizitidö pedig vasárnap délelőtt vagy délután volt, amikor uzsonnát is adtak: volt kávé, beigli, túrós lepény. Ott beszélték meg az asszonyok azt is, hogy ha a fiatalok fölnőnek, kit kivel kellene kiházasítani. A zsidó nőegyletben a tagság leány gyermekei műsort adtak: irodalmi müveket olvastak fel, zenéltek, énekeltek. Ám a módos zsidó családok a Kircz család tagjait nem tekintették velük egyenlő rangú embereknek, lenézték őket szegénységük miatt. Az anya, aki férjhez menetele előtt állami postamester volt, az apa, aki becsületes kétkezi munkával kereste kenyerét, a leányok, akik mindenhol iskola-elsők voltak és szakmát tanultak - mindez kevés volt ahhoz, hogy szerencsésebb sorsú hittestvéreik vagyonukhoz méltónak tartsák őket, és a csak kicsit is tehetősebbek szemében ők csak „prolik” maradtak. Nem volt ez másképp a jó anyagi körülmények között élő rokonság viszonylatában sem. A Kircz család életének fennmaradt dokumentumai is azt igazolják, hogy a helyi zsidó közösségekben különösen nagy szerepe volt a családnak, hiszen mindenütt a kisebbséghez tartoztak. Egy szegény zsidó családban felnövő, az iskolában állandó megkülönböztetésnek kitett, a háborús években nélkülöző és az antiszemita hangulat miatt magukat egyre nagyobb veszélyben érző gyermekek számára különösen fontos dolog volt érezni a család melegét. E család történetéről és életéről fennmaradt kézirat és néprajzi interjúim őrzik emléküket. 66
