Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Bereznai Zsuzsanna: Egy kecskeméti zsidó család a XX. század elején (Kircz Fülöp fogatos fuvarozó családja)
ÖSSZEGZÉS A Kircz család Kecskemét kispolgárságának a sorába tartozott. A családfő, Kircz Fülöp fogatos fuvarozó kétkezi munkájával tartotta el héttagú családját, valamint a cselédlány és a fogatos segéd napi ellátásáról is gondoskodott. Kircz Fülöp tudatában volt annak, hogy szerény jövedelméből nem tud hozományt gyűjteni öt leányának. Tudta, hogy erejéből mindössze annyi telik, hogy a házbért és az iparűzési adót kifizesse, és a legszükségesebb dolgokkal ellássa családját - akkor, ha taníttatni akarja őket. Noha a XX. század elején a polgárlányok legfeljebb a polgári iskolát végezték el, majd férjhez mentek, gyermekeket neveltek, és a háztartásvezetés volt a fő teendőjük. Ám felesége is tanult asszony volt, aki férjhez menetele előtt állami postamester volt. Az apa számtalanszor meghányta-vetette magában, hogyan tenné a legjobbat leányainak. Ha hozományt gyűjt nekik, az öszszegyűjtött pénz és a stafírung csak az anyagi jólétet szolgálja. A pénz elveszhet, elértéktelenedhet, a házassági kötelék pedig anyagi kényszerűséggé válhat. Ám ha taníttatja őket, lehetővé teszi számukra, hogy tehetségük szerint válasszanak maguknak szabad életet. Végül egyre inkább megerősödött benne az az elhatározás, hogy lányait minden hátráltató körülmény ellenére taníttatni fogja. A Kircz család a XX. század első felében lényegében nehezebb anyagi körülmények között élt, mint a Kecskemét környéki tanyavilágban gazdálkodó parasztcsaládok többsége. Ám a szülők mégis képesek voltak kulturált környezetet biztosítani a család számára, és a szellemi értékek, a munka megbecsülésére nevelték őket. Amikor a Kircz házaspár két gyermekkel Kecskemétre települt 1900-ban, sok könyvet hoztak magukkal nemcsak Liptószentmiklósról, hanem a Németföldről, Morvaországból származó könyveik is megvoltak. Kohn Teréz pedig nyomdatulajdonos és könyvkötő lánya volt, aki szeretett is olvasni. A szülők a leányok vallási és erkölcsi nevelésére, az illendő viselkedés elsajátítására kiemelt gondot fordítottak. Példamutatásuk nyomán a gyermekek nap mint nap megtapasztalhatták a polgári élet alapelveit. Kircz Olga még idős korában is fel tudta idézni azt, hogyan fogalmazták meg a szülők az élet alapkövetelményeit. A kisleányoknak legelőször azt tanították meg, hogy mindig igazat kell mondani, az adott szót pedig nem lehet visszavonni. A rend és a tisztaság fontos dolog volt, amelyet minden téren megköveteltek a gyermekektől. A lányok minden reggel tornával kezdték a napot, majd a mosakodás és a reggeli után elmentek az iskolába. A különórák és a lecke elvégzése után következhetett csak a játék. A háziasszony szigorú takarékossággal és beosztással vezette a háztartást a kiscseléd segítségével, és a leányoknak is meg voltak a napi feladatai. A leányok az I. világháború idején azt is megtanulhatták, hogyan lehet, úgyszólván a semmiből, egyszerű és ízletes ételeket feltálalni. Ugyanis a háború alatt a kecskeméti parasztok visszatartották terményeiket, a Kircz lányok néha napokon át üres kosárral tértek haza a piacról. Ám az ötletes háziasszony ilyenkor egy tucat hónapos retekből vagy néhány darab zellerből is képes volt ízletes levest főzni. A káposztás nokkerli pedig már szinte ünnepi ételnek minősült ezekben az években. A háború negyedik évében már egyáltalán nem lehetett húshoz hozzájutni. Ekkor a kecskeméti konzervgyár tisztviselőjeként, német levelezőként dolgozó Kircz lány igényelhetett, és a gyár 64
