Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Kothencz Kelemen: Családi élet a XIX. század eleji Dusnokon
KOTHENCZ KELEMEN CSALÁDI ÉLET A XIX. SZÁZAD ELEJI DUSNOKON Dusnok község Baja és Kalocsa között félúton, a Kalocsai Sárköz szívében, közel a Dunához helyezkedik el. A település tizenhét elpusztult középkori falu (Halász, Bék, Piske, Várad, Dusnok, Újfalu, Garáb, Kozmó, Mártonháza, Halom, Izsák, Körtvélyes, Doboka, Fékét, Tamakháza, Lugas, Natka) határából formálódott ki a XVIII. század első felében.1 Dusnok alapnépességét a környéken élt és a török időszakot átvészelő magyar lakosság jelentette, akiket asszimilált a Balkán felől a XVII. század végén és a XVIII. század elején több hullámban érkező boszniaihercegovinai eredetű római katolikus szláv népcsoport. A szlávok mellett szlavóniai magyarok is érkeztek a Kalocsa és Baja környéki tájra az említett időszakban." Az újkori Dusnok római katolikus, szláv nyelvű lakói horvátnak tekinthetők, nyelvi és kulturális értelemben az ugyancsak horvát bácskai bunyevácokhoz és sokacokhoz állnak közel. A dusnoki lakosok magukat rac-nak nevezik, a néprajztudomány pedig a XX. század harmadik negyedétől a ráchorvát névvel illeti őket.3 Tanulmányom forrását a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban őrzött XIX. század eleji úriszéki iratok alkotják. A kutatók munkáját segíthetik az úriszéki ügyeket tartalmazó jegyzőkönyvek. A peres ügyek rövid ismertetését tartalmazó protokollumok átlapozásánál időigényesebb, azonban eredményesebb módszernek tekinthető az évenkénti bontásban raktározott forráscsoport számbavétele. Az úriszéki iratok között megtalálható jobbágylevelek, tanúvallomások alapos, mikrotörténeti elemzésével egyéni sorsok, élettörténetek rajzolódhatnak ki. A tanúkihallgatások során megszólaltatott jobbágyok vallomásai gazdag néprajzi adalékokat rejtenek az utókor kutatói, valamint a néprajztudomány számára. Rövid dolgozatom célja bepillantást adni a dusnoki népélet XIX. század eleji állapotának egy szeletébe, nevezetesen a családi életbe, a hétköznapok világába, a rokoni kapcsolatok hálójába. A család szó a Magyar Néprajzi Lexikon szerint azoknak az embereknek a társadalmilag elismert csoportja, akiknek az egymáshoz való viszonya vérségi vagy házassági kapcsolaton alapszik.4 A család és a cseléd szó ugyanannak a szláv jövevényszónak a származéka a magyar nyelvben. A két fogalom szétválását a nyelvészettudomány pontosan körülhatárolta. A család és cseléd szavak egyes tájnyelvi használatban azonban jelenthetik a családtagot és a gyermeket is egyaránt. Például „Négy családom (gyermekem) van.” vagy „Gyertek ide kis cselédeim (gyermekeim)”.5 'BÁRTH Dániel 2010. 9. 2 BÁRTH János 2010. 57-59. 3 BÁRTH János 1999. 7. 4 MORVAY Judit 1977/a. 5MORVAY Judit 1977/b. 47
