Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Fehér Zoltán: A bátyai újranépesedés anyakönyvi bizonyítékai
volt a falunak. És az sem, hogy 1721-ben és 1727-ben nem kötöttek házasságot. Míg a keresztelési anyakönyvek viszonylag hiteles képet nyújtanak, a házassági és halotti anyakönyvek annál több hiányt sejttetnek. Másrészt pedig, mint azt a népi emlékezés bizonyítja, a korábbi évszázadokban szokás volt, hogy a fiatalok egyházi esküvő nélkül is együtt éltek, sőt már gyermekeik is születtek, amikor - nyilván papi figyelmeztetésre - megjelentek, hogy templomi esküvővel pecsételjék meg összetartozásukat. A szentségektől való tartózkodásnak a szegénység lehetett az oka. A keresztség, a házasságkötés és a temetés kiszolgáltatása ugyanis, ha minimális öszszegért is, de pénzbe került. A század zsellérei, akik többször láttak babot, mint krajcárt, ha módjuk volt rá, megtakarították ezt a költséget. Egyedülálló öreg, koldus vagy cigány temetését például a pap „Isten nevében”, „gratis pro Deo", vagyis ingyen végezte. Harangozó László adatközlőm szavaiból kiderül, hogy miért nem került be minden családi esemény az egyházi anyakönyvekbe. Az én nagyanyám szokta mondogatni, talán neki is úgy mondogatták a szülei vagy a nagyszülei, hogy úgy volt Bátyán a házasság, hogy két fiatal összeállt, és mikor már volt három vagy’ négy gyerekük, nyolc, tíz vagy tizenkét év után, csak akkor mentek a templomba házasságot kötni. Most pedig furcsának találjuk, hogy a fiatalok csak együtt élnek.10 11 Nem egy esetben pedig csak a házasságkötés előtt derült ki, hogy nincsenek megkeresztelve, és ezt a szentséget csak felnőttként vették fel. így történt ez 1728. október 14-én Tankosevich István és Bertich Katalin," 1728. október 17-én Tamási Pál és Marokics Anna,12 1728. december 4-én Kokan Gergely és Mária,13 december 8-án pedig Ferencsics Katalin,14 1728. december 11-én Bertich István és Tóth Máté lányának esetében.15 A XVIII. század elején már általános volt a kételemű nevek viselése. A családnevek öröklése azonban nem volt mindig bizonyos. A nevek lejegyzésekor az új és a régi név közé beszúrt „alias” (másképpen) árulkodik erről. Az 1720-as országos összeírásban szereplő „Kis alias Tóth” családnév viselője nyilván a Tóth családból kiszakadt, önálló családot alapító ifjabbik (tehát kisebbik) Tóth lehetett, akit már mindenki Kisnek nevezett.16 (Ekkor már egy másik család is viselte a Kis nevet.) Nagyon furcsa a „Wolfgang Sárközi' felesége „Helena alias Zingarľ' bejegyzés.17 Lehetséges volna, hogy a nemes Sárközy, akinek még keresztneve is előkelő, cigánylányt vett feleségül? Vagy a nő családja hivatalos névként, esetleg ragadványnévként viselhette a Cigány, Czigány nevet.18 Vagy valóban cigány volt a család, és a Sárközy nevet csak felvette. Minden esetre egy másik Sárközy, „Michaelis Sárközy felesége Susanna” szintén ,jZingari”, vagyis „cigány”, ám a komájuk .Her Hl is 10 FEHÉR Zoltán 2005. 119. Ak. Harangozó László (1935) 11 Kalocsai Föegyházmegyei Levéltár (a továbbiakban: KFL.) Házassági anyakönyv (a továbbiakban: Ház.) 1728. okt. 14. 12 KFL. Ház. 1728. okt. 17. 13 KFL. Ház. 1728. dec. 4. 14 KFL. Ház. 1728. dec. 8. 15 KFL. Ház. 1728. dec. 11. 16 FEHÉR Zoltán 1988. 35.1720-as összeírás 17 KFL. Keresztelési anyakönyv (a továbbiakban: Kér.) 1743. máj. 11. 18 „Czigány: Apanévként vagy tulajdonságra vagy népnévre utaló magyar családnév [...] Elterjedtsége: Dunántúl, különösen Zala megye.” HAJDÚ Mihály 2010. 109. 39
