Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Gallusz László: Változó tanyai gazdálkodás. A mezőgazdasági nagyüzemmel dacolva és versengve

munkában a család minden tagja részt vesz, alkalmanként idénymunkásokat is alkalmaznak, s annyi kukorica terem, hogy „kölyök-górét” kellett készíteni. A terméshozamok így alakulnak: búza: 6,5 t/ha, kukorica: 9 t/ha, cukorrépa: 60 t/ha, napraforgó: 3,8 t/ha.

A búzát sem a padláson tárolják már, megőrzésre adják át egy részét, s a számukra kedvező áron értékesítik.

A Pósa tanyán a régi paraszti gazdálkodás elveit alkalmazva kezdettől fogva karöltve jár a növénytermelés és az állattenyésztés. Évente átlag 80 vágómarha kerül vágóhídra a karámokból. A szerves trágya értékes tápanyaga a szántóknak, kijuttatásával csak javul a talajminőség és a humusz-százalék, értékes mikroelemek kerülnek vissza a szántókra, ennek köszönhetően jobb a termény beltartalmi, biológiai értéke, mint a csak műtrágya használatával termelt gabonáké, az állatok is szívesebben fogyasztják az így termelt kukoricát, lucernát. A piac azonban nem a minőséget, hanem a mennyiséget fizeti, s a gyakran depresszív árat egyedül a terméshozam növelésével ellensúlyozhatja a gazda.

A mezőgazdasági termelés (de így van ez a gazdaság valamennyi ágazatában) egyre több szaktudást és közgazdasági ismeretet meg információt követel. Pósa Zoltán előszeretettel látogatja a téli gazdaképző előadásokat, ott van a nyílt szakmai napokon és fajtabemutatókon is. Nem hiányzik a tanyáról a számítógép, így a világhálón értékes agrár-információkhoz jut. Figyelmesen követi a tőzsdei híreket és a regionális időjárás-előrejelzést is. Alig hat évtizeddel ezelőtt a Kincses kalendárium volt a gazda egyik fontos információ-forrása.

Bár előszeretettel hangoztatjuk, hogy a kisgazdaságok, a családi gazdaságok fennmaradását és jövedelmük növekedését az szavatolja, ha a megtermelt javaknak legalább egy részét feldolgozott állapotban juttatják piacra (hús, tej, gabona, gyümölcs, zöldségnövény), a Pósa tanyán nem vállalkoznak a feldolgozásra, csak saját szükségletükre készítenek hústermékeket, használják a megtermett zöldségnövényeket és gyümölcsöt. Elegendő munka van a földeken és az állatok körül is.

Változó, illetve megváltozott tanyai gazdálkodás. De hova kerültek a régi, a kezdetekre emlékeztető gépek, eszközök? A fogas, az eke, a szekér? Funkciójukat vesztve is megmaradtak. Díszei egy-egy udvarnak, kertnek, mintegy őrizve a paraszti gazdálkodás múltjának, agrártörténelmünknek egy darabkáját.

Változó tanyai gazdálkodás. Ami azonban évszázadokon át sem változott: az a parasztember, a tanyai ember munka-szeretete, a termőföld tisztelete és becsülete.

182