Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Gallusz László: Változó tanyai gazdálkodás. A mezőgazdasági nagyüzemmel dacolva és versengve
az új életkezdés, az újabb beilleszkedés és gazdaságalapítás csöppet sem könnyű feladata kötötte le. A tanyagazdák pedig, közöttük Pósa György is, figyelték, mi történik a kombinát parcelláin: miért tapossa a szárba szökkent búzát a traktor, hova tűntek a kapások a kukoricaföldekről? Aratáskor, alighogy a harmat fölszállt, nem a kasza suhogása hallatszott, hanem a kombájnok jó étvágyú morgása. Az akkori Jugoszláviában 1974-ben jelent meg az első, a kisgazdaságok fejlesztését célzó agrárhitel, a „zöld terv hitel”, amit bizalmatlanul fogadott a parasztember, eladósodását, majd megsemmisítését látta a kamatokban és a jelzálogban, de akik éltek a kínálkozó lehetőséggel, mezőgazdasági gépeket vásároltak, annyi bérmunkát vállalhattak, amennyit csak győztek. A tanyai ember inkább magára hagyatkozott, de amikor kezet fogott a kombinát parcelláit ellenőrző mezőgazdasági mérnökökkel, technikusokkal, oldódott a bizalmatlanság, hiszen első kézből értesülhettek az akkor legújabb hibrid vetőmagvakról, a növényvédelemről, a talajművelésről, a gépekről. Dehogyis kellett győzködni valamennyi előnyéről! Persze lassan történt az átállás, meg kellett győződni a terméshozamokról. A szakmérnöktől kapott néhány kilogrammnyi hibrid kukorica-vetőmag, amit nem 80 cm, hanem 35-40 centiméteres tőtávolságra vetettek és kétszer annyit termett, mint az addig termesztett fajták, az új napraforgó-hibridek, azután a hazai bőtermő búzafajták lehetőséget nyitottak a fejlődésre és ezzel párhuzamosan a fejlesztésre is. Az igazi fejlődés 1979-ben, 1980-ban kezdődött az addig mindössze 15 holdat művelő gazdaságban. Az önellátást alig meghaladó gazdaság rövid idő alatt árutermelővé fejlődött. Azóta kizárólag fajtaazonos, fémzárolt vetőmagot használnak, s a hazai, az újvidéki és zemun poljei nemesítőintézetek vetőmagjai mellett külföldi: a Pioneer, a Syngenta, a KWS hibridjei is termesztésbe kerülnek. 1980-tól alkalmazzák a vegyszeres növényvédelmet, ami a gyomirtásra, a növényi betegségek valamint kártevők megfékezésére irányul, s 1985-ben az első permetezőgépet is megvásárolták. Amikor pedig nyilvánvalóvá vált, hogy fiuk, Pósa Zoltán is a tanyán marad, megkezdődött a mezőgazdasági géppark kialakítása. Kettő IMT, két Belarus és a 130 lóerős Landini traktor képezi az erőgépállományt, 1996-tól kombájn és korszerű pneumatikus vetőgép is van a gazdaságban. A négyvasú váltva-forgató ekével gyorsabb, minőségesebb, olcsóbb is a munka, mint ágyekével szántva s nem csak a nagyüzem rendelkezik már kombinátorral, hanem a tanyai gazdaság is. A tanyai gazdaság mind a termesztési technológiák alkalmazásában, mind a terméseredményekben versenyre kelt a nagyüzemmel, s ha a nyereséget vesszük alapul, egységnyi területre számítva túl is szárnyalta, hiszen nem terhelték munkabérek, adminisztratív költségek, különböző hitelek, így a terményárból és a vágóállatok értékéből bőven jutott a fejlesztésre. Körültekintően a földterületet növelte a tanyai gazdaság és ehhez idomította a korszerű mechanizációt. Az 1980-as évek derekától lehetőség nyílt a földterület növelésére, kihasználták a lehetőséget, majd 1991-ben, a föld-visszaszármaztatási törvény hatálybalépésekor 10,5 hold szántót visszakaptak az államtól, örököltek a szülőktől is, így napjainkra 150 kataszteri holdra terebélyesedett a tanyai gazdaság, melynek irányítását Zoltán vette át, de a 181 ľ
