Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Kustár Rozália: Társadalmi, közigazgatási és gazdaságtörténeti adatok Dunaegyházáról (1822-1835)
III. IDŐSZAK (1831) A Boldotzki János 1830 őszén kezdődő egyéves bírósága alatt a régi esküdtek közül Vátzi István, Skrenyó Pál, Tóth Pál, Albertszki Pál, Szurma Mátyás neve szerepel, a tisztviselők között további új nevek tűnnek fel: Szabados János, Vanó János, Krizsán Pál, Szabados Mihály, Juhász Markus, Jomanovics András. Ekkor iktatják be, mint jegyzőt, Jeszenszkij Pált is, akiről a fellelt életrajzi adatok alapján annyit lehet tudni, hogy az Apostagon 1800-1815 között szolgáló Jeszenszki István evangélikus lelkész fiaként született 1802-ben, fia pedig egyházán született 1838-ban.13 A közelitőleg egy év alatt összesen 12 ügyirat (19-31.) született, felettébb változatos témákban. A magtalanul elhunyt feleség vagyona testvéreire, illetve annak családjára száll, melyben az egyik szál kiskőrösi rokonságot mutat (Meskó). A következőben apósa végrendelete alapján Kiskőrösi Tyeljár Györgynek Erzsébet nevű lánya fizeti ki elhunyt férje lánytestvérének anyai jussát. A 21. ügyben egy 7 éven keresztül, 1823 óta fennálló kölcsön egyszeri végtörlesztésre való felhívását és a megfizetés igazolását látjuk. A következő ügy egy házassági szerződésen alapuló földhasználatot vitat, melyben a hamis vádakat a tanács bünteti: „Takáts Jánosné, mint háladatlan leány tovább való pultentiójára nem méltó [...] Eg}> napi fogházra büntetösön." 1830. december 12-én Gyuga Pált, a helység tehénpásztorát vádolja gondatlansággal Benkó Mihály, akit a tanács kötelez az elveszett tehén helyett egy másik megtérítésére. A település lakóinak tudatosabb jogérvényesítését figyelhetjük meg a további ügyekben, feltéve, feltéve ha a kisszámú ügyirat ilyen következtetést egyáltalán megenged. Az első leltárral 1831. január 21-én találkozunk, amikor a fiatalon elhunyt feleség helyett a gyermeket a nagyanyja neveli fel, visszavéve a férjtől lánya jussát. Albert Mihály „tehát mint Attya a' Leánykának kívánta ezeket, ezért kérte ezek tételes felsorolását, melyek az alábbiak voltak: 4 Vánkos; 4 Dony ha; 1 három darab vászonyból lepedő; 1 Abrosz, 1 Törülköző kendő; 1 Tarka Agy Lepedő; 1 Szalmára való Lepedő; 2 Vékony kék szoknya; 1 Laibli; 1 Gyóts kék kötény, Egy láda és 4 forint”. A 25. ügyben „Meghalván Filip István, általa tett testamentom szerint, ki zárván fiát Istvánt, a ’ ki is katonának elfogattatotť a kitagadott fiú követeli anyai jussát, amit a tanács jogosnak ítél. Az önbíráskodásra először a 26. ügyben találunk adatot, „mikoris Mitsinszki Adám 18 garasokból álló adósságáért; 1 tsomó és 2 kéve gabonáját önnös hatalmával el vette”, akit a tanács kötelezett az adósság elengedésére és az elvitt gabona visszaadására. Az egyenlő vagyonelosztást erősíti a bíró és a jegyző előtt aláírt irat (Lukáts testvérek). Ebben az ügyben valami más tűnik fel: Dávid János feleségével Lukáts Zsófiával együtt egy napon, 1831. augusztus 28-án hunyt el, ezután adják el a vagyont és osztozkodnak a testvérek. A bejegyzés a kolerajárvány idejére esik, és bár itt erről nem esik szó, sejthető a halál oka. Más forrásból tudjuk, hogy a kolerajárvány alatt Egyháza is sok nehézséggel küszködött. A falunak a Duna túlsó partján lévő Kisapostag pusztára nem mehettek át aratni. E miatt zúgolódás támadt közöt-13 MISKOLCZY-SIMON János 1914. 45. 129
