Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Kustár Rozália: Társadalmi, közigazgatási és gazdaságtörténeti adatok Dunaegyházáról (1822-1835)

olvashatatlan, bizonytalan keltezésű sérült bejegyzés után a 18. bejegyzés már 1830. október 3-i keltezésű, a köztes időszakról a protokollumból egyáltalán nincs adatunk. Ebben az időszakban mindvégig Tóth Pál a helység bírája, az esküdtek között Skrenyó Pál, Öreg Sztruhár Mártony, Kováts Cs. János, Öreg Kukás Pál, Öreg Szabados János, Vátzi Adam, Szurma János, Vátzi István, Kis György A., Szabados Mihály Gy., Bóldotzki János és Öreg Martonovics János neve tűnik fel. A 14. ügyiratban értesülünk arról, hogy a közgyám atya ezalatt Öreg Sztruhár Mártony volt, aki valamikor 1822. decemberében vagy 1823. januárjában „az Árvák pénzéről számot adván ezen Hivataláról le mondott, annál fogva, mivel a’ számadásában semmi hiba nem találtatott a ’ Ditséretessen vitt és most le tett Hivatal minden további e' féle Számadásáról ezennel [...] szabadíttatik.” A 2. ügyben kanászként Kollár Mihályt marasztalják el gondatlanságáért. 1822. december 21-én kelt feljegyzés szőlő örökségben testvérek követelését rendezi a megözvegyült, immár 3. házasságban lévő asszonnyal szemben, neki végül csak a férj anyai egynegyed részét meghagyva. Az utolsó, biztosan ebbe az időszakba keltezhető döntés szerint Öreg Gyurkovics Pálnak és Ifjú Gyurkovics Pálnak „a’ Verbunknál tett muzsika szolgálatjokérf elengedik községi tartozásukat. Az ügyeket a település jegyzője, bizonyos Gonforics Sámuel jegyezte le.

Feltételesen ebbe az időbe sorolható a töredékesen fennmaradt 16. és 17. ügy, mely Gajdos Mihály indítványára egyszerre születhetett: elhalt felesége Irpinszki Fejér János Zsuzsanna nevű leánya vagyonának osztását rendezte, aki örökölt pénzbeni vagyonának egy részét korábban férjének Gajdos Mihálynak, másik - tárgyalt - részét apósának adta, halála után a lányunoka jussát rögzítette a férj „Minthogy többnyire szokás szerint az osztályban, az hogy az anya maga gyermekével egyaránt osztozkodik”, a pénz felét, 55 forintot az unokának kiadni rendelték.

A 17. ügyben Gajdos Mihály arra hivatkozik, hogy vejének, Kukás Ádámnak egy szobát, színt, istállót és az ahhoz tartozó fél udvart egy 60 forintot érő borjúért és egy akó borért adott el, amit utólag olcsónak találva a különbözetként számolt 20 forintot lányának, vagyis Gajdos Mihály unokájának kiházasításakor fizessen ki. II.

II. IDŐSZAK (1830)

Szabados János bíróságához biztosan egy, a 18. ügy kapcsolható, amikor egy árverés eredményét rögzíti 1830. október 3-án. Serfőző Mihály végrendelet nélküli vagyonából elárverezték a kisapostagi szállást, kocsit, két lovat, ekét, két vendégoldalt, a kocsihoz tartozó hámszerszámokat és a bejövő pénzt átadták az özvegynek. A felsorolt vagyonrész két tételben kelt el, a kisapostagi szállás 38 váltóforintért Szabados János bíró tulajdona lett, míg a kocsiért és a lovakért Varga Pál tímár fizetett 151 váltóforintot és 30 krajcárt. Az ügylet aránytalannak tűnik, mégis valószínűleg csak a bíróválasztás éves rendje az oka, hogy a következő iratot ugyanezen év november 7-én már Boldotzki János korábbi esküdt mint választott bíró jegyzi. Az 1823. évi esküdtek közül szerepel ekkor is Vátzi Adam, Vátzi István, Skrenyó Pál, Boldotzki János, Tót Pál, Szurma (keresztnév nem olvasható), új személyként Albertzki Pál nevével találkozunk.

128