Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Beszédes Valéria: A nagycsaládi szervezet nyomai Csikérián a XX. század végén
általános iskola alsó osztályai járnak. A csikériai gyerekek is itt tanulnak, idejártak a Tumbas gyerekek is. A felső osztályokat viszont csak a tavankúti központi Matije Gubec Általános Iskolába lehet elvégezni. Csikéria mind a két iskolához képest nagyon messze van, betonút nincs a gyerekeknek meg sem szervezhették az utaztatást, részben emiatt, mert nem volt túlságosan magas véleménye az iskolai oktatásról. Az általános iskola négy osztály elvégzése után nem engedte tovább a fiait tanulni. Mivel ebben az időben már tizenöt éves korig tankötelesek voltak a gyerekek, ha szülők nem járatták a gyerekeket, akkor megbüntették őket. A tankötelezettség lejártáig az édesapa kifizette a bírságot, de nem engedett a hatósági kényszernek. A TUMBAS FIÚK: IVAN ÉS MIRKO A tavankúti iskola valóban messze van, a Tumbas család esetében nem ez volt a döntő szempont. Sok konzervatív gondolkodású férfi, a háború utáni első generációra volt ez még jellemző, ha tanítatták a gyerekeket, akkor azokat nehéz lesz munkára szoktatni, nem a paraszti munkát választják maguknak, ezért gyakran előfordult különösen a fiúkkal hogy ilyen megfontolásból nem jártak iskolába. A két fiú közül Ivan 1959-ben, Mirko pedig 1961-ben született. A testvérek tíz éves koruktól tanulták tehát az édesapjuktól a gazdálkodás fortélyait. Amire szükségük volt többékevésbé megtanulták: értenek a mezőgazdasági gépek működtetéséhez, a birka- és a tehéntartás fortélyait is megtanulták, az apjukkal együtt a bajmoki közlegelőn a gyerekek is legeltették az állatokat. A leglényegesebb viszont az volt, hogy megtanultak racionálisan gazdálkodni. Felnőtt korukban már nem a városba jártak szórakozni, hanem a közelebbi Bajmokon illetve Tavankúton legénykedtek. A Tumbas fiúk bajmoki magyar, illetve tavankúti bunyevác lányt vettek feleségül. A két fiú házasságuk után és a családi birtokon maradt. Azt követően már a felségükkel és a szülőkkel együtt gazdálkodtak. Tekintettel, hogy a gazdaság egyre jobban gyarapodott, a nyolcvanas évektől állandó munkásaik is voltak. A jól működő családi vállalkozás szétosztását a fiúk között - csak azért, hogy azok egyénileg gazdálkodjanak, - a döntéseiben racionális Tumbas Lajčo nem engedte meg. A fiatalasszonyoknak el kellett fogadni a család életformáját. Az új tanyában nem volt elég hely a fiatalok számára, a soron viszont az öreg Tumbász tanya mellett a tanyasoron eladók lettek a régi tanyák, azokat vásárolta meg fiai számára. Három körülbelül azonos időben épült épület került a család birtokába. A régi gazdasági épületeket valamennyi épület mellett lebontották, csak a lakóház maradt meg. A két új szerzeményt a fiatal asszonyok kedvük szerint alakíthatták. A nagyszülők házát viszont elosztották a két fiatal között, s azt az ezredfordulón raktárnak használták. A bajmoki magyar lány, a falu akkor divatos építkezési modorában alakította sátortetősre a végházat. A hozzáépítésekkel egy meglehetősen sikeres beosztást sikerült kialakítania. Terepbejárásunk során azért lett számunkra érdekes, mert az új tetőn megmaradt a kereszttel díszített bajelhárító kéményfej. Amikor felmértük a házat, az eredeti szabadkéményt is megtaláltuk, melyet füstölőnek használtak. A tavankúti menyecske a régi tanyaházat korszerüsíttette, az alaprajzon azonban nem sokat változtattak. 114
