Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Silling István: A műrokonság és a házassági rokonság néhány jellegzetessége Kapuszinán
A KOMA/KERESZTAPA NÁSZNAGY VAGY ESKÜVŐI TANÚ SZEREPKÖRE KERESZTGYERMEKE ESKÜVŐJÉN A polgári és az egyházi esküvőn is a tanúk szerepét a vőlegény kereszt- illetve bérmaapja tölti be. Őket még a vőlegény apja választotta. A templomban is ők a tanúk, illetve ők a násznagyok a lakodalomban. Csak ők kapnak, illetve kötelezően ők vesznek násznagyos rozmaringot, amit az egész lakodalom alatt tartanak, kivéve természetesen a teremben való tartózkodást. Ennek a kis, fehér szalagcsokrokkal díszített rozmaringtőnek magasba emelésével adhatnak jelt a násznagyok, akik a lakodalmas menetben közvetlenül az új pár mögött haladnak, de csakis ők, az utcai menetet kísérő zenészeknek, hogy megálljának, s más, általában friss csárdást húzzanak egy adott sarkon, avagy az ő házuk előtt. Ezt megteheti még esetleg valamelyik örömszülő, ha a saját házuk elé érnek. A lakodalmas menetet is a násznagyok irányítják a faluban, s természetesen a maguk háza irányában. S hogy mennyire megtisztelő násznagynak lenni, azt jelzi az a szokás is, hogy a násznagyos rozmaringot a násznagyné az utcai ablakába teszi, jelezve a közösségnek a család fontos szerepét az elmúlt időszakban. Ez a rozmaring néhány hétig, esetleg egy hónapig is ott marad az ablakban. Ha már nem él az örömapa komája, akkor annak özvegy felesége is lehet násznagy, esetleg annak felnőtt fia, avagy a veje. A násznagyos rozmaring ellopása nem dívik Kupuszinán. A menyasszonynak, a nőknek máig sincs komájuk, sem násznagyuk. Ebben a jellegzetességben vélem felfedezni a komaság intézményének patriarchális elemét. Ez abban az időben volt rendkívül érvényes, amikor szinte teljesen belső házasodás dívott, s íratlan jogszokás szabályozta a komaválasztást, a násznagyok kijelölését. Az apám komája lett az én keresztapám és az én násznagyom az esküvőmön. A másik násznagy az apám bérmakomája, azaz az én bérmaapám. Ők ülnek a lakodalmi étkezésnél az iljú pár két oldalán. Menyasszonytánckor is a násznagyok ülnek az asztal mögé, amelyen két-két tányér áll egymásban, s azokba gyűjtik a pénzt. Ebédnél a vőlegény komája az ifjú párral szemben ül a lakodalmi, ún. fehér asztalnál. Mostanában a fiatal koma mellett ül a pap, aki öszszeadta az új párt. (Megj. Korábban csak az ifjú pár asztalára terítettek fehér abroszt, a többi asztalon semmilyen abrosz sem volt.) A kisebb lakodalomban, amikor mindkét ház vendégei együtt vannak, együtt esznek, akkor a menyasszony kereszt- és bérmaszülei is a fő asztalnál ülnek, akár a násznagyok mellett, akár az iljú párral szemben. Ott kellene ülniük az örömszülőknek is, de ők leginkább a vendégeket járják körbe, mindenkinek jó étvágyat kívánnak, váltanak velük pár szót. Ha az ifjú pár lakodalmi vendéglátását, mulatozását nem együtt, nem azonos vendéglőben, teremben tartják, akkor a menyasszonyos háznál a fő helyen a menyasszony kereszt- és bérmaszülei ülnek, de a fiatal pár nélkül, ugyanis a menyasszony a vőlegényes háznál marad az esküvő után. Ezek a vendégek majd csak menyasszonytáncra mennek a vőlegényes házhoz, amikor a menyasszony ágyát viszik az ún. dunyhás násznagyok. A menyasszony keresztapja viszi a szép fehér abroszba kötött dunyhát, a bérmaapja pedig ugyanolyan abroszban két párnát. Ez a menyasszony kelengyéje. Ugyanakkor viszi a menyasszonynak szánt díszes tortát, valamint a komaasszonyos mákos, illetve mákos-diós komasszonyos rétest a szépen hímzett komaasszonyos 103
