Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)

Rózsafi János: Kecskeméti bakák a Doberdo-fennsík védelmében

A121-es magaslat és környéke

A tüzérségi tűz miatt nem lehetett élelmezni és vízzel ellátni a védőket, akik sokat szenvedtek a nyári hőségben. A sziklás fennsíkon óriási problémát jelentett a hősi halottak eltemetése.

A 38/III. zászlóalj századainak első bevetésére a Monte Sei Busi területén került sor. Itt a védővonalra zúduló, mindent elsöprő tüzérségi tűz miatt a védők visszafutottak, és a nyitva maradt frontszakaszt kellett visszafoglalni a betört olasz gyalogságtól. Az ellentámadást július 3-án indították a kecskeméti bakák, négy század bevetésével. Akkor, amikor az ellenség újabb és újabb támadásokat kezdeményezett, a támadások közötti szünetben pedig tüzérségi tűzzel árasztotta el a területet. A helyzet annyira kritikus volt, hogy már nem lehet állásokról beszélni, csak a kőhalmok nyújtottak valami fedezéket. Ezek is csak a gyalogsági lövedékek elől, viszont a tüzérségi tűz ellen semmi védelmet nem nyújtottak. A 38-asok ellentámadása mégis sikerrel járt. Július 4-én délelőtt már 2-3 ezrednyi olasz gyalogság tört előre Redipuglia felől. Több helyen betörtek a 38-asok védővonalába és egyes részeket megszálltak. Azért, hogy az állásokat visszafoglalják, Göllei Inselt őrnagy elhatározta, hogy a legközelebbi olasz támadáskor lendületes ellentámadást indít, majd ennek sikere után a visszaszorított olaszok nyomában újra visszafoglalja az elvesztett állásokat.19 Erre a délutáni órákban került sor, amikor véres közelharc után a zászlóalj századai sikeresen visszafoglalták az állásokat. Kimagasló és nagy veszteségeket követelő helytállás volt ez a zászlóalj századaitól.20

19 Dorombyl936.210. o.

20 Hadilevéltár 1942.723.

71