Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)

Rózsafi János: Kecskeméti bakák a Doberdo-fennsík védelmében

Monte Sei Busi és környéke

A hősies helytállás után július 5-én váltották le a fő védelmi vonalból a nagy veszteséget szenvedett 38-as zászlóalj századait. A leváltás előtti órákban is támadás érte őket, amelyet sikeresen visszavertek. Igen nagy volt a zászlóalj vesztesége, mert ütközetlétszámának 50%-át elvesztette. Újra tartalékba kerültek, és a beérkező menetzászlóaljakból elkezdődött a feltöltés. Géppuskásosztaga is csak e pihenőkor került vissza a zászlóaljhoz, mert addig a 121 -es magaslaton voltak állásban.

Azászlóalj századainak következő bevetésére július 19-től került sor.21 Ekkor a Karszt-fennsík pereménél levő Selz községnél volt igen kritikus a védők helyzete. A Doberdo del Lago falutól Selz településre vezető út egy éles kanyarral itt hagyja el a fennsíkot. A kanyar közelében levő mélyedés igen jó fedezékül szolgált a támadóknak, akik ezt a természetes segítséget felhasználva betörtek a műút északi részének közelében húzódó állásokba. Elért helyzetük azért is volt igen veszélyes a Selz védőszakasz védőire nézve, mert sikeres további támadással a hátuk mögé jutottak volna az olaszok. Ezért velük szemben minden erőt megfeszítve ellen kellett állni, a további támadást minden áron meg kellett akadályozni. Az elvesztett állásokat vissza kellett foglalni.

Már az ellentámadásra való felkészülés is nagy veszteségeket okozott a 38/III. zászlóalj századainak. Ugyanis az olasz tüzérség olyan hevesen lőtte az állások mögötti (felvonulási) terepet, hogy csak veszteségek árán lehetett az olaszok által elfoglalt állásokat megközelíteni. Közben az ellenség több irányból is gyalogsági támadást indított, ezért a zászlóalj századait

21 Ezmárall. isonzói csata időszaka volt, amely 1915.július 18-tól augusztus 10-ig tartott.

72