Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Stencinger Norbert: „Istenem, erősíts meg a nehéz órákban.” Katonák lelki életének gondozása a Nagy Háborúban
gyakori levélváltásokból, a levelek tartalmából és hangvételéből kiderül, hogy kettejük meghitt kapcsolata erőt adhatott a nehézségek leküzdéséhez. 25 26 27 28 29 Előfordultak esetek, amikor a tábori lelkészeknek nagy szerepük volt a levelezésben is, mivel a katonák egy része analfabéta volt, ez esetben ők segítettek a levelek olvasásában és írásában. „Harcz alatt a hadosztály lelkészek hadosztályuk kötözőhelyén tartózkodnak. Mihelyt a kötözőhely felállíttatik, kötelesek további parancs bevárása nélkül odamenni és mindaddig ott maradni, míg az összes sebesültek ellátása felhagyatik.”16 - határozza meg a honvédlelkészek harcok alatti helyét és feladatát a szolgálati utasítás. Az I. világháborúban kötözőhelyeket nappal két zászló - egy vörös kereszt fehér alapon és egy fekete-sárga - jelezte, éjjel pedig egy vöröskeresztes jelzőlámpa tette felismerhetővé. Az itt tartózkodó és szolgáló lelkész fő feladata „vallás vigaszaiban valamennyi sebesültet részesíteni, tekintet nélkül arra, hogy mely csapathoz tartozik!’1 Itt fizikailag is, lelkileg is kimerítő szolgálat várt a lelkészekre. A sebesültek közül kiemelt figyelmet kellett fordítani a súlyosakra, akik esetleg nem élhették túl a traumát vagy a kórházba szállítást, nekik feladták az utolsó kenetet, és igyekezetek megkönnyíteni számukra az utolsó órákat. A nehéz és emberpróbáló munkát így idézi fel József főherceg: „Mikoli-n az egészségügyi intézet kavernájába akarok menni, de a bejárattól nem messze látom a papot, - egy vitézfiatal pap, kit én különösen nagyra becsülök, mert ő a haldoklókat a legvadabb pergőtűzben is mint egy angyal látja el az utolsó szentséggel. Ott áll a három hordágy között, a stóla rajta van és imádkozik. Három haldokló - életerős, virágzó ifiú -, kik áhítattal várják a legszentebb viaticiumot. Szegények nagy áhítattal megáldoznak és veszik fel az utolsó kenetet és csendesen átszenderülnek, mint a mártírok a jobb létre, és én egyedül állok itt a pappal.m A sebesülteket, ha lehetőség volt rá, innen az első vonalak mögött található tábori kórházakba szállították, ahol tovább folyt a gyógykezelésük: „ez az igazi szamaritánusi munka, amelyhez hasonló sehol sem adatott. Ha valaki otthon a falujában, városában tud dolgozni, úgy itt, ilyen kórházban kimerült és sebesült katonák között igazán tudhatott dolgoznim- vélekedett erről Kimer Bertalan tábori lelkész. Az I. világháború frontvonalain a szemben álló felek nagy veszteségeket szenvedtek. A hősi halált halt katonákat nem minden esetben tudták végső nyugalomra helyezni, amely jelenség kihatott az életben levő társaik hangulatára, gondolkodására is. A járványveszély, az elhunytaknak a végtisztesség megadása mellett ezért is tartotta fontosnak a hadvezetőség, hogy mindent megtegyenek az elhunytak végső nyugalomra helyezéséért. Ha a harci helyzet és a szolgálat megengedte, abban az esetben a bajtársak részt vehettek a szertartáson. A visszaemlékezésekből, leírásokból és korabeli fotókból kitűnik, hogy milyen fontos volt a még élőknek a temetők gondozása, sírok karbantartása. Feltételezhető, hogy megnyugvást jelentett egy kicsit számukra, ha kimehettek egykori társuk nyughelyére egy rövid megemlékezésre. A fogságba került katonák lelkiállapota is természetesen rossz volt. Ezt a hangulatot a fogságba esés ténye mellett fokozta a bizonytalanság is. Az elfogott tiszteket és legénységet külön táborban őrizték. Ez megnehezítette a fogságba került tábori lelkész dolgát, aki ha pasztorizálni szeretett volna a legénységi táborban, a korábbi tiszti beosztása miatt, a fogva tartók külön engedélye kellett az átjáráshoz a két tábor között, amit nem minden esetben adtak meg. A 25 Király M. Jutka-Söveges Lipovsek Gordana (szerk.) 2014 26 Szolgálati Utasítás, 27. § 27 Szolgálati Utasítás, 27. § 28 József főherceg 1928, III. kötet 217. o. 29 Kimer Bertalan 1915 63
