Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)

Dr. Stencinger Norbert: „Istenem, erősíts meg a nehéz órákban.” Katonák lelki életének gondozása a Nagy Háborúban

különböző táborokban szigorú napirend szerint éltek a foglyok, és az sem volt mindegy, hogy melyik nemzet foglya lett a katona. Természetesen a szokatlan körülmények között is igyekeztek megőrizni, erősíteni hitüket, ahogy azt a frontvonalban szolgálva is tették.30

Az első világháború arcvonalaiban harcoló katonák a „boldog békeidők” polgári civil életéből egy teljesen más világba csöppentek a harcok megkezdése után. Ebben a szokatlan világban kellett helytállniuk, megőrizni emberi mivoltukat a legnagyobb embertelenség közepette. A hitük sokaknak segített, azonban sokan voltak azok is, akiknek nem. Mégis úgy gondolom, hogy többen voltak, akiknek igen, és ebben nagy segítséget nyújtott a tábori lelkészek szolgálata, akik közül a már idézett Berta Lajos így ír a katonák között eltöltött évekről: „Annyi tiszta papi öröme egy papnak sincs, mint a tábori lelkésznek.”31

30 Stencinger Norbert 2011 96-98. o.

31 Hangok hazulról 1917. május 4.

64