Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Stencinger Norbert: „Istenem, erősíts meg a nehéz órákban.” Katonák lelki életének gondozása a Nagy Háborúban
Azoknak, akiket az első vonalba szólított a kötelesség, attól függött a Szenteste hangulata, hogy milyen harci tevékenység zajlott az általuk védett szakaszon. Gyakran előfordult, hogy komoly harcok dúltak a szeretet ünnepén, de voltak különleges esetek is. Ezek közül az egyik legérdekesebb a császári és királyi székesfehérvári 69. gyalogezred III. zászlóaljának katonáival történt meg az Isonzó20 mentén 1915 karácsonyán. Az általuk védett vonalak közelében volt a 240- es magaslat, amelyen egy több méteres fenyőfa állott, amit az ellenséges vonalakból is jól láttak. A magyar bakák feldíszítették a gyönyörű fát, és szenteste bekapcsolták rajta a villanykörtékből álló égősort. Amint az olasz katonák érzékelték a felvillanó fényeket, tüzet nyitottak rá. Azonban amikor látták, hogy mi világít, abbahagyták a lövöldözést és egész éjjel béke honolt a front ezen szakaszán, amelyet a mindkét oldalról jól látható karácsonyfa garantált. A húsvét is hasonló előkészületekkel telt, mint a karácsony. Ekkor fontosnak tartották, hogy ki-ki lehetősége és akarata szerint megtarthassa a nagyböjtöt, a gyónást és felkészülhessen az ünnepre. 21 22 * Az ünnepek mellett a katonák hitének gondozása, a lelki problémáik megoldásában talán a legnagyobb szerepet a tábori lelkésszel folytatott személyes beszélgetések jelentették. Ennek a kommunikációnak elengedhetetlen feltétele volt a közös nyelv. Az Isonzo tájáról egy katonatiszt a következőket írja: „A századom fele magyar, másik fele román.”12 Ez nem volt ritkaság, ezért a tábori lelkészeknél alapkövetelménynek számított, hogy a magyar és német nyelv mellett rendelkezzenek más nyelv ismeretével is. „Napirendem: reggel 7-kor szentmise, mely alatt az előző délelőtt gyónt legénység áldozik, (rendesen egy fél század) Yi 8-tól -Y2 11 gyóntatás, Yi 11-kor szentmise: utána »cercle« vagyis értekezés az otthoni dolgokról, politikáról, magas diplomáciai kérdésekről; legtöbbször a béke lehetőségekről és gazdasági dolgokról. Mindenki elmondja, ami a szívén fekszik, mesél a hazaiakról r teljesen úgy tekintenek, mintha született székely lennék!’12 - számol be Berta Lajos tábori lelkész a mindennapjairól, és a személyes beszélgetések fontos szerepéről levelében. De nem csak a lelkészek, a baj társak is segítettek, ha olyan társról tudtak, akinek problémája lehet, azt jelentették parancsnokuknak, illetve a lelkésznek, hogy fokozott figyelemre van szükség. A katonák lelki gondozásának szerves része volt a személyes beszélgetések mellett, hogy különböző vallásos tárgyú olvasmányokkal látták el őket. Ezeket a kiadványokat a hadsereg bocsájtotta rendelkezésükre, vagy a különböző civil szervezetek gyűjtötték a számukra a hátországban. Az imakönyveket és bibliákat örömmel forgatták a honvédek szabadidejükben. Az előbbi kiadványokban nem csak imákat találtak különböző alkalmakra, hanem vallásos tárgyú leírásokat a harci helyzetben felmerülő problémák megoldására.24 Különleges szerepet játszott a harcoló katonák életében a levélírás. A személyes látogatáson kívül, egyéb kommunikációs lehetőség hiányában, ez az egy módja volt az otthonnal való kapcsolattartásnak. Ez nem minden esetben volt csak pozitív dolog, hiszen a távolban levő így értesülhetett az otthoni gondokról és bajokról is, amely számos esetben csak növelte benne a feszültséget. A legtöbb esetben azonban támogatást adott. Egy különösen szép példája ennek a szécsiszentlászlói házaspár, Jankó Zsigmond és Kovács Matild levelezése a háború alatt. A 30 Isonzo szlovénül Soca, olaszul Isonzo. 21 Stencinger Norbert 2011 67-76. o. 22 Vitéz Imre 1916 16. o. 25 Hangok hazulról 1917. május 4. 24 Molnár Vid Bertalan (szerk.) 1917 62
