Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Stencinger Norbert: „Istenem, erősíts meg a nehéz órákban.” Katonák lelki életének gondozása a Nagy Háborúban
Stencinger Norbert „Istenem, erősíts meg a nehéz órákban ”x Katonák lelki életének gondozása a Nagy Háborúban „Az ember azt hinné - kezdi a tiszt -, hogy a katonának nincs szíve, nincs senkije, se ember, se földöntúli lény, aki hatni tudna rá - ugyebár a katonáról azt hiszik, hogy ennek apuska, az öldöklés a mindenei S hányszor láttamfáradt, szakállas katonákat, akik sírva csókolták idegenek gyermekeit, ezekben csókolva azokat, akiket otthon hagytak. Bizony van a katonának szíve és Istene is,jámborabb, szelídebb, becsületesebb, mint aki meleg kályha mellett szaval a tisztességről, de háborúban az ember szíve megkeményedik s Istenét is kívül érzi a puskacsövén, amit önmagában rejteget: egy-egy emlék a hitvestől, egy-egy szőke hajfürt a rózsás gyermekfejecskéről, amelynek hiányafájdalmasabban sebesít, mint a puskagolyó. Vérontás után is észretér az ember és megtisztul. Felsóhajt a katona, hogy embert ölt - rettenetes ez a tudat, rettenetes különösen annak, aki az emberben az embert tekinti, azután letérdel a hideg földre és megkeresi az Istent. Az Isten ott van a biztató holdfényben - leint hozzánk szegény szenvedőkre s feledjük, hogy mi a halál katonái vagyunk s pillanatok alatt csöndes nyugovók lehetünk, akiknek nem fáj semmi, akiket nem örvendeztet meg semmi!’1 így számolt be a harcoló katonák lelkiállapotáról egy tartalékos hadnagy a Székesfehérvári Hírlapban még a háború alatt. Az idézet jól kifejezi, hogy mit érezhetett, miként gondolkodhatott azoknak a férfiaknak nagy része, akik civil életüket hátrahagyva teljesítették kötelességüket, bevonultak katonának, és harcoltak ott, ahova a parancs állította őket. Az Osztrák-Magyar Monarchia bonyolult felépítésű hadszervezettel rendelkezett. A szárazföldi haderő első vonalát a császári és királyi (kaiserliche und königliche, k. u. k.) közös Hadsereg (Heer) alkotta, amelynek személyi pótlása az egész birodalom területéről történt, és vezényleti nyelve a német volt. A második vonalat az örökös tartományokból kiegészített, német vezényleti nyelvű Landwehr (kaiserliche-königliche, k. k.) és a Szent Korona országaiból sorozott, magyar (illetve horvát egységeknél horvát) vezényleti nyelvű Magyar Királyi Honvédség (königliches ungarische, k. u.) alkotta. A harmadik, csak háborúban felállításra kerülő, az 1 2 1 Molnár Vid Bertalan (szerk.) 1917 51.0. 2 Székesfehérvári Hírlap, 1915/50. szám 57
