Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Katona Csaba: „Mindig beljebb keveredtünk a világháborúba.” Naplók és emlékiratok mint a „Nagy Háború” forrásai
3. A tordai asztalos emlékezése A kevéssel az események után, de mégsem azonnal, tehát nem napló formában papírra vetett élményeknek ékes példája Foris Géza tordai asztalos (1890-1977) visszaemlékezése.33 Foris, ez a művelt, a történelem, földrajz, irodalom irányába rendkívül nyitott, ám kétkezi munkából élő erdélyi férfi, későbbi ötgyerekes apa, éppen a háború évei alatt nősült meg, történetesen 1916-ban. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért nem a fronton szolgált ekkor ? Valójában épp a háború okán nyílt erre módja, ugyanis rövid frontszolgálatot követően, sebesülés miatt haza kellett térnie. Az általa átélt frontélményeknek összességében csupán töredéke maradt fenn, amelyeket nem naplóként, hanem emlékezések gyanánt, de kifejezetten a friss élmények hatása alatt, még 1915-ben vetett papírra. Fontos tehát rámutatni: olyan visszaemlékezéssel van dolgunk, amely megírását a nemrég szerzett élmények ösztönözték, vélhetően a sebesülés miatt fizikai tétlenségre kárhoztatott férfi lelki és testi állapotával összhangban, hiszen az írás művelése a korlátozott mozgásból fakadó állandó unalom elűzésére is szolgálhatott változatosságképpen. Ami magát az írásműveit illeti: Foris visszaemlékezése szinte mentes az érzelmektől. Mind Csendes már-már svejki frivolsága, mind pedig Munczy kifinomult érzékenysége távol áll tőle. Foris munkája alapvetően a hadműveletekre, a harci eseményekre, a nagyon is konkrét háborús történésekre emlékezik. A fizikai megpróbáltatásokkal, így súlyos sebével (golyót kapott a lábába) kapcsolatos események leírására fordított inkább gondot az asztalos, néha már-már naturálisán részletesen. Nagyon határozott vonása Foris írásának az is, hogy érezhetően nem kételkedett abban, hogy jó ügyért, a hazáért, az igazságért, a királyért fogott fegyvert (igaz, azt nem tudjuk, e hite később megrendült-e?), megtorlandó az ellenség galádságát. Emlékezésének közreadója mutatott rá: „... előtűnnek bizonyos fogalmak (»haza«, »hős«, »hazafiúi kötelesség«), melyeknek jelentéseit a társadalmi emlékezet által őrzött jelentésmezőből a szocializáció során sajátíthatta el, és emelte egyéni tudatába, emlékezetébe. Ezek a jelentések pedig nemcsak a múlthoz való viszonyát, de a jövő percipiálását és értelmezését is meghatározták, így válhatott a halott vagy halálos veszedelmekkel dacoló katona hős katonává. ”34 A visszaemlékezés legelső mondata így hangzik: „Elérkezett az a végzetes ora, a mely az egész Európát harcba vért ontani bele sodorta, hogy nemzet nemzet ellen, Foris Géza 33 Rendelkezésemre bocsájtásáért Kulcsár Beáta kolléganőmnek tartozom köszönettel. Megjelent: Kulcsár Beáta: „Az 1914/15-iki harcunk az orosszal. ” Foris Géza háborús visszaemlékezései. In: Pro Minoritáié, 2014. 2. sz. 59-84. o. 34 Kulcsár: i. m. 62. o. 37
