Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)

Dr. Katona Csaba: „Mindig beljebb keveredtünk a világháborúba.” Naplók és emlékiratok mint a „Nagy Háború” forrásai

vágyait megtörni. Igencsak jellemző rá ugyanakkor, hogy Ferenc József haláláról csak úgy emlékezett meg, hogy egyszerűen szegény öregként említette a királyt.31 32 Ezt követően az új uralkodó, IV. Károly fronton tett látogatását személyesen élhette át a zenész, de az erről szóló leírásban nem lelhető fel magasztos vagy emelkedett hangütés, a megszerzett frontélmények láthatóan a háború minden pozitív elemmel átszőtt propagandáját felülírták Munczy esetében. Az sem kizárt persze, szubjektív forrásról lévén szó, hogy a maga lelkiállapotát „látta bele” az új királyba, aminthogy az is, hogy IV. Károly valóban megtörtén érkezett régóta harcoló katonáihoz: „9 óra után jött a király! Minden kitüntetettet megszólított. Egész közel beszélt hozzájuk. A hátam mögött állt a hadapród és annak is van kitüntetése, hát ahhoz is beszélt. így egész közel állt hozzám. Kék szeme, szőke haja és bajusza van, közepes magas. Nagyon meg van törve, nem úgy néz ki mint a fényképeken.”*1

Hogy Munczy mikor szerelt le, nem tudjuk pontosan, annyi bizonyos csupán, hogy utolsó háborús naplóbejegyzései 1917-ben keltek. Szerencsére nem szenvedett olyan sérülést, ami derékba törhette volna karrierjét. Hazatérte után régi vágyát teljesítve, végül zenekart alakított Sopronban, ami biztosította további megélhetését. A naplóíró cigányzenész pályája mégis csonka maradt: alig túl a negyvenen, fiatalon hunyt el. Naplója egy olyan embernek állít emléket, akitől nagyon távol állt a háborús gondolatiság: egy kiteljesedni vágyó művész örökítette meg a maga és bajtársai lelki és testi szenvedését a frontnaplókban.

31D. Szakács: i. m. 94. o.

32 D. Szakács, i. m. 94. o.

36