Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)

Dr. Katona Csaba: „Mindig beljebb keveredtünk a világháborúba.” Naplók és emlékiratok mint a „Nagy Háború” forrásai

es évek receptjeit is feljegyezte. Azaz: feljegyzései adalékokkal szolgálnak a korabeli hadtáp történetéhez. Csak példaként említem, tudjuk, hogyan készítette el az alábbi ételeket (megőrizve helytelen írásmódját): hús leves, hamis leves, gulás, spárga, karfion, kel káposzta, főzelék krumpli hol, bah főzelék, paradicsom szósz, hagyma szósz, natúr sniczli, büfitök, zsivány pecsenye, dinsztült hús, rántot csirke, Jásirt pecsenye, krumpliganérung, krumplipiire, zsíron sült krumpli, ránot rizsa, tészta, cserép fánk, palacsinta. Látnivaló: ezek többségét ma is elkészítené különösebb gond nélkül egy háziasszony.

A háború elhúzódásával azonban e bőséges ellátmány idővel igencsak megcsappant. Mutatóba azonban érdemes felidézni a Csendes János-féle bifsztek fennmaradt receptjét: „a büftök készül vese pecsenyéből és a húst vastagra vágjuk szálán körösztül egy kicsit megglofulni és sóval kis paprikával magyar borsai meg hinteni lisztbe megforgatjuk és kisütjük”.

Nyilvánvaló tehát, hogy amit Csendes lejegyzett, az részben munkaköréből, részben pedig ehhez tapadó élénk érdeklődéséből, mondhatni mestersége elhivatottságából fakadt. Ám Csendes az általa vezetett naplóba - szerencsére - nem csak a hadtápellátással kapcsolatos bejegyzéseket rótt. Találunk benne egy levéltervezetet is, méghozzá olyat, amelynek célja egyértelműen egy hölgy szívének(?) megnyerése volt - avagy nem is egyé. Fontos tényező ez, hiszen kitűnik, hogy háború ide vagy oda, e fontos téma nem szorult háttérbe Csendesnél. Életvidám egyénisége, kaján érdeklődése a harci zaj közepette is az alábbi sorok papírra vetésére sarkallta: „Kedves kisaszon! [...] Nem óhajtók hoszasan beszélni érzelmeimről r mindjárt ki is mondom, hogy ön ojan hatást tét rám amejet nő sohasem. Ön az első nö, ki megdobantota szivemet és etöl meg semfogok szabadulni. Érzem teljes életemben érzem, hogy csak ön tehet boldogá engemet s nincs nagy ob vágyam anál, hogy én is hasonlóan boldogá tegyem önt. Megkérem tehát a kezét legyen az én feleségem. Öntülfíig most a boldogságom és boldogtalanságom. Izenyje meg, hogy meglátogathatom e. Válaszából megfogom érteni, hogy lehet e reményem a boldogságra vagy pedig örökre le kel Önről mondanom. Pápá választ kérek! Vége”

Sajnálatos módon azt, hogy ki(k) volt(ak) a címzettek, nem tudjuk, aminthogy azt sem, hogy célt ért-e a derék szakács a levéllel. Mint már utaltam rá, egyáltalán nem kizárt az sem, hogy afféle generál-levéllel, általános levéltervezettel van dolgunk. Ezen érdeklődési köréhez kapcsolódik, ám kétségkívül kevésbé romantikus módon, a napló egy másik bejegyzése is. Ebben a szakács arról fantáziáit, hogy milyen lesz majd hazatérni a háborúból Kaposvárra, ha egyszer majd véget ér a csatazaj. Sajátos adaléka ez a bejegyzés a magyar honvédség és a k.u.k. közös hadsereg közötti rivalizálásnak is, de igazi érdekessége mégis az, hogy a fenti „szerelmes levelet” jegyző Csendes egész egyszerűen prostituáltakat képzel el afféle sajátos fogadóbizottságként: „Ászt a napot megérni egy boldogság mikor hazám határát lépem át. Befiityentet már a gőzös Kapósba. Ot ál minden kurva. Szerbusz lányok mondjátok hogy mi újság kit szeretek honvédet e vagy közös bakát. ASálttoták mind ezekre a kurvák éljenek a bileki katonák.”

Hogy valóban milyen körülmények között zajlott Csendes hazatérte, arról már hallgatnak a források. Csak az bizonyos, hogy a naplóban megjelenő, elsőre talán meglehetősen közönségesnek ható vágy sokkal inkább emberinek nevezhető. A háborúból a békébe vágyó, akár hedonistának is nevezhető, de feltétlenül életszerető ember gondolata és érzésvilága ez. Mindezt pedig egy olyan napló őrizte meg számunkra, amit vélhetően nem az utókornak készült, csak magának írta. Ám épp ez az őszintesége ruházza fel egy igencsak egyedi jellemzővel.

34