Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Katona Csaba: „Mindig beljebb keveredtünk a világháborúba.” Naplók és emlékiratok mint a „Nagy Háború” forrásai
elhatározás ez. Sokat gondolkoztam. Hagyjak ki belőle? Válasszak álnevet? Tartsam magam elé, mint kis maszkot a betűk jellemeinek jelmezes menetében? Vagy álljak ki - talán vezeklésül is - ily meztelenül közéjük? Szokatlan dolog, magánéletünkből egy-egy villanásra a nyilvánosság elé rántott ismerősöket, magamat is, így, ennyire nyíltan megmutatni. Ügy érzem, mintha csukott szemmel szakadékba lépnék.”22 Sokféle indítéka lehet tehát a memoárok szerzőinek is, amikor tollat ragadnak, akárcsak a naplóíróknak: történetmesélés az utókor számára, példaadás, tanulságok levonása, elfojtott keserűségek felidézése, a vélt vagy valós igazságtalanságok enyhítése, önigazolás vagy akár csak a történetmesélés öröme, esetleg szimplán unaloműzés. Ezek az alapvető indítékok meghatározzák a szerző nézőpontját, a szelekciót. Álcádnak olyan emlékiratok is, amelyek kifejezetten egy-egy életszakaszra fókuszálnak: a háborús emlékezések tipikusan ilyenek. Amint gyakorta a háborús naplók is: mindkét esetben megtörténhet, hogy az egyébként naplót nem író, a visszaemlékezésekre nem fogékony ember a rendkívüli élethelyzetben érez késztetést arra, hogy írjon, akár csak azért, hogy így oldja szorongásait. De - épp a háborút tekintve - például ezeknek köszönhetjük, hogy összevethető a hivatali források sugallta kép a magánemberek tapasztalatával: mennyire fedi egymást a propaganda azzal, amit egy-egy ember megélt, mennyire szivárgott le az újságok stb. sulykolta nézőpont a mélyebb rétegekre, miként reflektáltak ezekre a hétköznapok hősei. Összegezve: alapjában véve - a közös elemek ellenére - mindkét dokumentumtípus más és más forráskritikát igényel a kutatóktól, de már az Olvasótól is. Ami azonban kétségtelenül közös a (világháborús) naplók és emlékiratok esetében: nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megértsük, a kortársak hogyan élték meg az első világháborút. Ennek az írásnak a célja tehát az, hogy jelen elméleti felvezetést követően egyes első világháborús példákkal illusztrálja mindazt, amit fentebb elemeztünk, kifejtettünk. 1. A somogyi szakács naplója E frontnapló írója, Csendes János a Somogy vármegyei Mernyén született 1889-ben, paraszti családban. Az ő naplója valójában a világháború előzményeihez kalauzolja az Olvasókat.23 Csendes feljegyzései 1910-től datálhatóak, hiszen a naplóíró már a Balkán-háborúkban is aktívan részt vett. Nevezetesen előbb a szerbiai hadszíntérre került, majd - immár a Nagy Háborúban - az orosz, még később a román, innen pedig az olasz frontra vezényelték. Ezeket a harcokat - számos katonatársával ellentétben - szerencsésen átvészelte. A háború után somogyi szülőfalujában folytatott gazdálkodó életmódot és már idős emberként, 1975-ben fejezte be életét Kaposváron. Naplója számos sajátos érdekesség hordozója: a seregben ugyanis Csendes szakácsként szolgált, így feljegyzéseiben főszerepet kaptak az ellátásra vonatkozó leírások, sőt az 191022 Vágó Márta: József Attila. Budapest, 1978. 23 Naplója az ez év 2014 nyarán tragikusan fiatalon elhunyt kaposvári levéltáros, Vonyó Anita magántulajdonában volt: hogy beletekinthettem, azért utólag is köszönetét mondok neki. 33
