Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Ravasz István: A Nagy Háború kitörésének körülményei, illetve elkerülhető volt-e a XX. századi világháború?
Oroszországnak. Ugyanaznap mozgósított Franciaország. 2-án létrejött a titkos katonai szövetség Németország, Ausztria-Magyarország és az Oszmán Birodalom között (amely 3 hónap múlva lépett hatályba). Németország 2-án (a Schlieffen-terv szellemében) behatolt Luxemburgba, 3-án hadat üzent Franciaországnak, s 4-én átlépte Belgium határát. 4-én Nagy-Britannia ultimátumban követelte a belga semlegesség tiszteletben tartását, majd válasz hiányában bejelentette a hadiállapot beálltát Németországgal. Másnap Montenegro, szolidárisnak jelentve ki magát Szerbiával, hadat üzent Ausztria-Magyarországnak, az pedig szolidárisnak tekintve magát Németországgal, Oroszországnak. A koalíciók egymással közvetlenül nem érintkező országai is kölcsönösen hadiállapotot hirdettek: augusztus 6-án Szerbia Németországnak, 8-án Montenegro Németországnak, 12-én Nagy-Britannia és Franciaország a Monarchiának, 23-án Japán Németországnak és 25-én a Monarchiának, 27-én a Monarchia Belgiumnak üzent hadat. A JÚLIUSI VÁLSÁG: A VONAKODÓ SZÖVETSÉGESEK 1914 augusztusában két, a Hármasszövetséghez tartozó ország kívül maradt a háborún. Olaszország arra hivatkozva maradt semleges, hogy a Hármasszövetség előírásai ellenére nem vonták be a Szerbia elleni akció előkészítésébe. A szerződést azonban nem bontották fel, így érvényben maradt annak VII. cikkelye: ha az egyik fél a Balkánon teret nyer, a másikat rekompenzáció illeti meg. Az osztrák-magyar közös minisztertanács nem utasította el az olasz hivatkozást, de halasztást kért annak teljesítésére „míg Franciaországban és Oroszországban nem érnek el döntést”, így Olaszország a Monarchia második szerbiai hadjárata idején megszállta Albánia déli részét. 1914 decemberében az olasz kormány a semlegesség fenntartásának ellenértékeként bejelentette igényét Dél-Tirolra és az Adria-partvidék északi részére, nyomatékül egyezményt kötött Romániával a Monarchiával szembeni összehangolt fellépésről. Az 1914 őszétől elszenvedett katonai kudarcok után Berchtold - német nyomásra - területi engedményekkel kívánta biztosítani a két ország további semlegességét, a tervet azonban a cs. és kir. Vezérkar főnöke és a magyar miniszterelnök az ún. téli hadjárattal megakadályozta. Az új közös külügyminiszter, báró Burián István is mereven elutasította az engedményeket. Az Antant kapott a lehetőségen: az Olaszországgal kötött 1915. április 26-i londoni szerződés tartalmazta, hogy Dél-Tirol, Trieszt és környéke, Isztria, Dalmácia egy része és az előtte fekvő szigetek, továbbá Dél-Albánia birtoklásáért cserébe Olaszország 1 hónapon belül felmondja a Hármasszövetséget és belép a háborúba az Antant oldalán. 1915. május 23-án Olaszország hadat üzent a Monarchiának. Németország a lőszergyártáshoz szükséges szicíliai kénszállítmányok biztosítása érdekében másnap csupán a diplomáciai viszonyt szakította meg Rómával, s a két ország között csak egy év múlva, 1916. augusztus 26-án állt be a hadiállapot. 1914. július 31-én II. Vilmos, másnap I. Ferenc József szólította fel I. Károly román királyt szövetségi kötelezettsége teljesítésére. Az Antant azonban gyorsabb volt: Franciaország már július 30-án ajánlatot tett, hogy Románia megkapja Erdélyt, ha megtámadja a Monarchiát. Az augusztus 3-i sinaiai koronatanács kinyilvánította Románia fegyveres semlegességét. Oroszország az október 1-jei titkos Szazonov-Diamandy egyezményben elismerte Románia igényét a Monarchia románok által is (!) lakott területeire. A Szergej Szazonov orosz külügyminisztert kirándulásra vivő Ion Brátianu román miniszterelnök a Tömösi-szorosban áthajtatott a magyar határon, demonstrálva a román igényeket. Szazonov a tisztelgő magyar határcsendőrök láttán azt a megjegyzést tette: még nem tudják, hogy román területen állnak... 16
