Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Ravasz István: A Nagy Háború kitörésének körülményei, illetve elkerülhető volt-e a XX. századi világháború?
1914 második felétől versengés alakult ki Románia megnyerésére. A Központi Hatalmak (főleg Olaszország 1915-ös belépése után) ódzkodtak egy újabb front megnyitásától, az Antant éppen ezzel szerette volna gyengíteni ellenfelét. A Központi Hatalmak 1915. évi balkáni sikerei (a Szerbia és Montenegro feletti háborús győzelem) után Bécs azonosult Tisza István politikájával: Romániát nem koncessziókkal kell visszatartani, hanem Bulgáriával szövetségben katonai fenyegetéssel semlegességre kényszeríteni. 1914. október 10-én meghalt a román király. Utóda, I. Ferdinánd már nem tartotta a rokonságot a német Hohenzollern-dinasztiával. Az Antant esélyei megnőttek. 1916. március 7-én gróf Czernin Ottokár bukaresti osztrák-magyar követ utoljára szólította fel Romániát szövetségi kötelezettségének teljesítésére. A Czernin-jegyzéket a román kormány válasz nélkül hagyta. Nem így az Antantét: a kedvező katonai helyzetre (1916. június 4-én a keleti fronton megindult a Bruszilov-offenzíva, július l-jén angol-francia támadás indult a Somme-, augusztus 4-én olasz az Isonzo-folyónál) való hivatkozással ismét a belépésre szólította fel Romániát. Brátianu július 3-án megfogalmazta a belépés feltételeit: Románia csak a Monarchia ellen lép hadba, hadianyagot kér, Oroszország katonai erővel támogatja, az Antant biztosítja Bulgária ellenében, s a háború után átengedik számára Erdélyt, Bukovinát és a Bánságot. Az Antant válasza egyértelmű volt: Románia azonnal belép vagy elveszti támogatását. Az augusztus 17-én megkötött titkos bukaresti egyezmény nyomán a végső döntést a belépésről a 27-i bukaresti koronatanácson hozták meg. Aznap 21 órakor Edgar Mavrocordat bécsi román követ átnyújtotta a hadüzenetet. 30 perccel korábban a román hadsereg valamennyi hágóban átlépte a magyar határt. 28-án Németország, 29-én Törökország, szeptember l-jén Bulgária üzent hadat Romániának. Bulgária belépésének alapja az 1916. július 29-én török jóváhagyással kötött katonai egyezmény volt, amely szerint, ha a Monarchiát olyan ország részéről érné támadás, amely Bulgáriával is határos, akkor az fegyveres erejével a Monarchia segítségére siet. A hadiállapot az 1918. május 8-i bukaresti béke aláírásáig tartott, amely Románia története legmegsemmisítőbb katonai vereségének következménye volt. Románia 1918. november 9-én hadat üzent Németországnak, hogy biztosíthassa területi igényeinek teljesítését. Az 1916. augusztus 17-i egyezmény ugyanis tiltotta a különbékét, az Antant pedig a bukaresti békét annak tekintette, ami a román területi igények teljesítésére vonatkozó ígérvény jogvesztését vonta maga után. A román haderő 1918. október 21-étől kezdte meg ismét a magyar határ átlépését. A JÚLIUSI VÁLSÁG: EGY LOVAGI AS EPIZÓD Az 1914-es júliusi válság idején a krónikus tüdőbeteg Radomir Putnik vajda, szerb vezérkarfőnök leányával a stájerországi Gleichenbergben pihent. Az osztrák-magyar jegyzékre adott szerb válasz hírére hazaindult. Tersztyánszky Károly lovassági tábornok, a budapesti I. hadtest parancsnoka, saját kezdeményezéséből, július 25-én este a Kelenföldi pályaudvaron őrizetbe vétette, és a Tiszti Kaszinóba internáltatta. Lányát a Vadászkürt Szállóban helyezték el. Az Osztrák-Magyar Monarchia és Szerbia között azonban még nem állt be a hadiállapot, ezért az eset nemzetközi jogi szempontból problematikus volt. Conrad von Hötzendorf gyalogsági tábornok, a cs. és kir. Vezérkar főnöke intézkedett Putnik vajda szabadon engedésére, de arra a hírre, hogy a szerbek visszatartják az osztrák-magyar állampolgárokat Belgrádban, jóváhagyta az őrizetben tartást. Végül I. Ferenc József utasítására - aki erőteljes rosszallását fejezte ki az ügyben érintetteknek a lovagiatlan eljárás miatt - különvonattal Románián keresztül hazaindították. 17
