Szabóné Bognár Anikó - Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin (szerk.): Megtizedelt évek (Kecskemét, 2014)
Dr. Ravasz István: A Nagy Háború kitörésének körülményei, illetve elkerülhető volt-e a XX. századi világháború?
Oszmán Birodalom már a felbomlás állapotában volt. A magára maradt és belülről forradalom által marcangolt Németország november 11-én maga is fegyverszünetre kényszerült. A SZÖVETSÉGI RENDSZEREK: AZ ANTANT Az angol-francia, illetve az angol-orosz kontinentális és gyarmati ellentétek okán az Antant kialakulása sem volt egyértelmű. 1898-1901 között Nagy-Britannia konfliktusba keveredett Oroszországgal ázsiai, Franciaországgal afrikai érdekei miatt. Joseph Chamberlain brit gyarmatügyi miniszter és Robert Arthur Salisbury miniszterelnök (egyben külügyminiszter) a hagyományos brit elszigeteltségi politika (splendid isolation) ellenére angol-német szövetségre tett javaslatot. A megegyezés azért hiúsult meg, mert a német kormány, túlértékelve Nagy- Britannia kényszerhelyzetét, mindent vagy semmit alapon követelt engedményeket. Chamberlain (1902-től külügyminiszter) és francia kollegája, Theophile Delcassé időközben lezárta a gyarmati vitát: Egyiptom brit, Marokkó (a spanyol területeket kivéve) francia érdekszférába került. 1904. április 8-án „szívélyes egyetértésben” (entente cordiale) ismerték el egymás érdekeit. Az Antant alapjává váló egyezmény az 1907. május 16-i brit-orosz kiegyezéssel vált háromhatalmivá. Miután a gyarmatok és a belga semlegesség kapcsán kialakult német-angol ellentét erősödött, kialakult a két alapvető európai szövetségi rendszer. Az 1906. április 7-i algecirasi egyezményt követően a brit és a francia vezérkar megkezdte Németország elleni felvonulási terveinek összehangolását. 1907. augusztus 31-én brit-orosz megállapodást írtak alá a befolyási övezetekről Ázsiában, amit Franciaország elfogadott. Oroszország balkáni törekvéseit az 1908. július 19-i titkos angol-orosz revali egyezmény biztosította. 1914. augusztus 23-án Japán, szemet vetve az ázsiai német birtokokra, az Antanthoz csatlakozott. Olaszország az 1902. november 1-jei Barrére-Prinetti egyezménnyel megkezdte az eltávolodást a Hármasszövetségtől. Az 1915. április 26-i titkos londoni szerződéssel, amelyben jelentős területeket ígértek neki a Monarchia rovására, az Antant magához kötötte Itáliát. 1916. augusztus 17-én az Antant a titkos bukaresti egyezményben két és félszeres területi gyarapodást ígért Romániának, ha belép a háborúba szövetségese, a Központi Hatalmak ellen, s nem köt különbékét. Ezzel Romániát is a koalícióhoz kötötték, ám az - Olaszországgal ellentétben - a háborús vereségét követő 1918. május 8-i bukaresti béke miatt nem válhatott egyenrangú taggá. Az USA nem csatlakozott az Antanthoz, innen ered a Szövetkezett és Társult Hatalmak elnevezés. Oroszország az 1917. februári forradalom után a még szövetségi rendszer tagja maradt. Az Ideiglenes Kormány külügyminisztere, Pavel Miljukov május l-jén jegyzékben biztosította a háború folytatásáról az angol és a francia kormányt. Az orosz hadsereg azonban 1917 második felében vereséget szenvedett és széthullott, a keleti nagyhatalom pedig a bolsevik hatalomátvétel után kivált a háborúból. 1918. március 3-án Breszt-Litovszkban Szovjet-Oroszország békét kötött a Központi Hatalmakkal, s képviselői nem jutottak el a békekonferenciára. A SZÖVETSÉGI RENDSZEREK KIALAKULÁSA: A SZÁNDÉKOK A Központi Hatalmak 1914-ig nem tudták meggátolni geopolitikai bekerítésüket. Elzász- Lotharingia hovatartozása állandó konfliktust okozott Németország és Franciaország között. Németország és Nagy-Britannia a századfordulótól rivalizált a gyarmatok és a hadiflotta nagysága miatt. Oroszország a pánszlávizmusra támaszkodva használta fel a balkáni népeket a 9
