Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Gyucha Attila–Rózsa Zoltán: „Egyesek darabokra vágva, egyesek egészében” – A tatárjárás nyomainak azonosítási kísérlete egy dél-alföldi településen
„Egyesek darabokra vágva, egyesek egészben” folytatott kisebb, az ipari léptékű homokkitermeléssel összefüggő leletmentő ásatások során Árpád-kori településnyomokat és sírokat egyaránt feltártak.* 15 Az 1960-as években terepbejárás alkalmával templomra utaló felszíni nyomokat is dokumentáltak,16 amelyet azonban egyelőre további adatok nem igazolnak. A 47. sz. főút Orosházát elkerülő szakaszának építéséhez kapcsolódóan, 2003-ban került sor a nyomvonal régészeti lelőhelyeinek felmérésére, amely Orosháza- Bónum érintettségét is igazolta. A lelőhely megelőző feltárására két fázisban került sor. (1. kép) Az elkerülő út főpályája EK-DNy irányú, a lelőhelyet 17 651 m2- nyi felületen érintő szakaszát, az ’A’ felületet, 2004- ben és 2005-ben tártuk fel. Az ÉNy-DK-i irányú, az elkerülő utat az Orosháza-szentesi úttal összekötő út nyomvonalán, a ’B’ felületen, 2006-ban, összesen 5 742 m2-en történt feltárás. Az előbbi területen a munkák a lelőhely déli szakaszát érintették, míg az utóbbi ásatás a lelőhely középső és északi részeiről szolgáltatott adatokat.17 Orosháza-Bónum az Árpád-korban A megelőző feltárások alkalmával összesen 403, a 1213. századra keltezhető településobjektumot tártunk fel. Az egykori település centruma a fentebb említett ősi Maros-meder belső hátjának déli részére lokalizálható, amelyet az ’A’ felület mintegy 700 méter hosz- szan metszett. (2. kép) A ’B’ felület feltárása azt igazolta, hogy az ’A’ felülettől ÉNy-i irányban a jelenségek nagy többsége az azzal közvetlenül szomszédos, ásatással érintett szakasz déli részének körülbelül 100 méter hosszúságú szakaszára koncentrálódott. Ettől északra mindössze néhány, elszórtan jelentkező objektumot - döntő részben árkokat - találtunk. Az ’A’ felület nyugati szélén egy tömbben, illetve elszórtan a falu feltárt területén néhány késő avar kori településjelenséget, míg az ’A’ és ’B’ felületeken, egy-egy csoportban kora avar korba sorolható sírokat is kibontottunk. emlékezetre építhette. 15 OLASZ 1961.; 1962. A lelőhelyen Szénászky Júlia és Gyucha Attila is folytatott leletmentést 1989-ben, illetve 1996-ban. 16 KO VALÓ V SZKI 1965, 178. 17 A feltárásokat Rózsa Zoltán (’A’ felület) (RÓZSA 2005, 2006.), valamint Gyucha Attila és Turcsányi Ildikó vezették (’B’ felület) (GYUCHA 2007.). Az ásatási eredmények az Árpád-kori falu igen ösz- szetett, idővel átalakuló belső struktúrájáról tanúskodnak. 105 félig foldbemélyített, oszlopszerkezetes, illetve kisebb számban boronafalú, 3-5x3-5 méter nagyságú, különféle kemencetípusokkal ellátott épületet tártunk fel. (2-3. kép) Az épületek egymástól térben elkülönülő, néhány esetben négyzetes kerítőárkokkal határolt klaszterei azonosíthatóak a településen, amely jellegzetesség az Alföld egyéb Árpád-kori lelőhelyeiről is jól ismert. (2. kép)18 Ez a szerveződés több elemi család alkotta, nagy családi alapon létrejött települési egységekre enged következtetni a korszak falvaiban. Az Orosháza-Bónumban feltárt 184, tárolásra és anyagkinyerésre, majd a telep hulladékának elhelyezésére szolgált gödröt gyakran a klasztereken belül, avagy azok közvetlen közelében találtuk. A néhány épületből előkerült, nagy mennyiségű, különféle alapanyag és félkész termék alapján műhelyeket is azonosítani tudtunk a településen. Az ásatások során feltárt számos vasbuca, illetve vasolvadék és vassalak ugyancsak intenzív ipari tevékenységeket jeleznek. Az Árpád-kori telepobjektumok számos esetben megfigyelt szuperpozíciói több települési fázisra engednek következtetni. Ez különösen érvényes az ’A’ felület középső és a ’B’ felület déli részén - azaz a lelőhely feltárt részének centrális területén - dokumentált épületekre, melyek esetében alkalmanként három fázis elkülönítése is lehetséges volt. Az a körülmény, hogy néhány épület vágja a településegységeket kerítő árkokat azt jelzi, hogy a falu élete során a telekhatárokban is módosulások következtek be. A bónumi Árpád-kori objektumokból előkerült 15 648 állatcsont analízisének eredményei szerint a sertés szinte teljes mértékben hiányzott a falu közösségének étrendjéből. Ugyan a korszak alföldi településeiről származó adatok jellemzően a sertéstartás csekély jelentőségéről tanúskodnak,19 az orosházi objektumokban talált - részben a lelőhely avar kori fázisához is köthető, másodlagos helyzetben előkerült — 24 sertéscsont, azok az állatcsontegyüttesben képviselt 0,15%-os részaránya kirívóan alacsony értéket jelent. Ez a tény, valamint a település közelében 2012-ben feltárt, a Kárpát-medence Árpád-korában rendhagyó padmalyos temetkezések felvethetik an18 LÁSZLÓ 1978.; FODOR 2006.; RÁCZ 2010. 19 MATOLCSI 1982, 238.; VÖRÖS 2000. 59
