Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Gyucha Attila–Rózsa Zoltán: „Egyesek darabokra vágva, egyesek egészében” – A tatárjárás nyomainak azonosítási kísérlete egy dél-alföldi településen
Gyucha Attila - Rózsa Zoltán nak lehetőségét, hogy a falut egy muszlimokból álló közösség lakhatta.20 Az írásos források arról tanúskodnak, hogy a Magyar Királyság területére a 10—13. században beköltözött muszlim vallású csoportok jelentősebb számban az ország déli peremvidékein, a Duna és Száva folyók közén, illetve Pest és Nyitra környékén, valamint a Nyírségben telepedtek meg.21 Lehetséges, hogy a bónumi ásatások során napvilágot látott három, az Árpád-kori településeken kifejezetten ritkának számító, rézből készült pénzváltó mérlegekhez tartozott serpenyő, szintén a források szerint a kereskedelemben aktív szerepet játszó muszlimokhoz köthető a lelőhelyen. Az Árpád-kori falu elpusztításának régészeti nyomai A következő szakaszban az Árpád-kori Orosháza- Bónum pusztulására utaló régészeti adatokat vesszük sorra, összevetve dokumentált megfigyeléseinket a falusias településeket ért mongol támadásoknak a fentiekben az írott források alapján összegzett lehetséges régészeti indikátoraival. Orosháza-Bónum feltárása alkalmával olyan intenzív égésnyomokat, amelyek nem hozhatóak összefüggésbe a háztartásokban zajlott, szokásos tevékenységekkel — így nagy mennyiségű átégett paticsot, elszenesedett gerendamaradványokat, vastag hamuréteget a házak padlóin - 23 épületben figyelhettünk meg. (2. táblázat; 4. kép) Ezeknek az objektumoknak a többsége a település feltárt részének középső területén koncentrálódott. (2. kép) Stratigráfiai megfigyeléseink azt igazolták, hogy a tűzvész áldozatául esett, minden bizonnyal felgyújtott épületek kivétel nélkül a falu életének legkésőbbi fázisához tartoztak. A fémtárgyak, különösen a vaseszközök, komoly értékkel bírhattak az Árpád-korban. A bónumi lelőhelyen 26 épületből kerültek elő fémleletek (2. táblázat; 2. kép), köztük egy vasból készült kulcs, kengyelek, sarlók, sarkantyúk, nyárs és kések, néhány bronzdísz, a korábban említett rézserpenyők valamint egy 12. századi ezüstpénz. Ezen épületek közül nyolcban figyeltünk meg égésnyomokat is, illetve öt házban több nagyméretű vaseszközt - sarlókat és kaszákat - is találtunk. (5. kép) 20 RÓZSA-TUGYA 2012.; RÓZSA et al. 2012. 21 KRISTÓ 2003, 51-54.; B. SZABÓ 2007, 66. Emberi maradványokat a település feltárt részének teljes területén 14 objektumban azonosítottunk, amelyek minimum 18, maximum 22 egyénhez tartozhattak. (2. táblázat; 2. kép) A csontok több mint fele a lelőhely keleti szélén került felszínre. 12 csontváz közel teljes volt, néhány esetben azonban a koponyák hiányoztak. A falu területén belül történt elhelyezkedésük mellett a vázak változatos tájolása és fektetése is azt jelzi, hogy a halottak eltemetésére kapkodva került sor. (6-8. kép) A többé-kevésbé intakt vázak mellett az objektumokban öt különálló koponyát is találtunk, míg további csontok egyéb testrészekből származtak. A maradványok többsége sekély árkokban és gödrökben került felszínre, amelyek közül néhány már részben feltöltődött állapotban volt, amikor a tetemeket elhelyezték azokban. A hat nem-meghatározásra alkalmas csontváz közül három-három tartozott férfihoz, illetve nőhöz. Életkori megoszlás szempontjából a juvenilis (15-21 év) és adultus (21-39 év) korcsoportok dominálják az együttest: az előbbihez hét, az utóbbihoz hat egyén tartozik. Emellett az infans (14 év alatti) korcsoportba négy egyén sorolható be, a maturus (40-59 év) és senium (60 év felett) korcsoportok azonban teljes mértékben hiányoznak az anyagból. Az egyik sípcsonton olyan vágásnyomokat figyeltünk meg, amelyek valószínűleg vágófegyvertől származnak. A ’B’ felület déli részén három egyén, két gyermek és egy felnőtt nő váza feküdt az egyik árokban (4. árok; 1. sír). (7. kép) A fiatalabb gyermek felsőtestében egy rövidkard vagy tőr hegyét találtuk meg a feltárás során. Több egyén maradványait tartalmazta az ’A’ felület keleti szélének két további árka is (126. és 168. objektumok). (8. kép) Mindkét objektumban minimum három-három fiatal felnőtt egyén vázai, illetve vázrészei feküdtek, a 168. objektumban egy közel teljes lóváz, valamint egy lókoponya kíséretében. A település különböző részein gödrökből és árkokból napvilágra került további összetartozó ló vázrészletek, valamint néhány teljes kutyaváz egy része talán ugyancsak a falut ért támadással hozható összefüggésbe. (2. táblázat) Amennyiben a régészeti adatokat a magyarországi falvakat 124142-ben ért mongol rajtaütéseknek az írott forrásokban rögzített jellemzői tükrében értékeljük, a leégett épületek nagy száma, azok stratigráfiai helyzete, a házakban talált in situ, értéket képviselő tárgyak, a korszakban alkalmazott szokásoktól eltérően eltemetett, különböző életkorban elhunyt és mind60
