Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Hakan Aydemir: Adatok a kunsági kiszámoló vers „bírem”, „íkem” alakjainak törökségi hátteréhez
Adatok a kunsági kiszámoló vers „bírem”, „íkem” alakjainak törökségi hátteréhez egyezik a kunsági kiszámoló versike 1. verziójának utolsó három sorával. (6. táblázat) A törökországi algik / balgik / sen gik! formulának mind rövid kiszámoló versikeként, mind pedig különböző kiszámoló versikék záró formulájaként kiegészítésekkel kibővített (pl. sana dedim ’neked mondtam’, saydvn ’kiszámoltam’, durma ’ne állj meg’, sen dur ’te maradj meg’, gel sen ’te gyere el’ stb.) számos változata is létezik. (7-8. táblázat) Mint látható, a kunsági alcsík / balcsík / szenesig! és a törökországi algik / báláik / sen gik! záróformulák kétséget kizáróan azonosak, vagyis mindkét esetben ugyanarról a záróformuláról van szó. Ezen azonosság természetesen nemcsak a magyarországi kun nyelv kutatása szempontjából izgalmas és fontos, hanem általános turkológiái és török művelődéstörténeti vonatkozása is van. Ugyanis ezzel nemcsak a kunsági kiszámoló versike keletkezésére, alaktani rétegződésére, hanem ezen záróformula archaikusságára vonatkozóan is érdekes és értékes információkat nyerünk. Erre a kérdésre alább visszatérek majd. Mint a már fentebb említett iiziik (~ űzik), senek, torsuk (~ torsik) szavak, úgy a kunsági záróformula alcik szava sem mutatható ki az ótörök és a középtörök nyelvemlékekből, de mint archaizmus megőrződött a kunsági kiszámoló versikében, a kipcsak nyelvek közül pedig egyedül a karacsáj-balkárban ugyanilyen hangalakban és ’[játszój-bokacsont’jelentésben.13 Ezt az alcik szót látjuk az oroszban is mint török jövevényszó (ld. orosz cuibHUK ua.). A játszó-bokacsont a belsőázsiai népeknél a boka- csont-játék egyik nélkülözhetetlen és alapkelléke. Törökország különböző területein, de természetesen Bel- ső-Ázsia más török népeinél és a mongoloknál is igen közkedvelt ez a játék, amelynek különböző verzióit mind gyerekek, mind pedig felnőttek egyaránt játszák. Amit Farkas Ottó a mongol csigacsontjátékokra vonatkozóan ír, vagyis „a gyermekek körében [...] vitás kérdésekben vagy osztozkodásra alkalmat adó helyzetekben sorshúzás helyett egy-egy csigacsont-játsz- mában döntik el az alkalom igazságát ”14 érvényes a török népekre is. Úgy gondolom, hogy a kunsági záróformula alcsík / balcsík / szenesig! valamint annak a törökországi vál13 Vö. Karacsáj-balkar alcik ~ asik ‘ua.’ 14 FARKAS 1987,59. tozata algik / balgik / sen gik! is eredetileg egy ilyen, vagy hasonló játéknak a formulája, illetve kiszámolója lehetett és később kombinálódva más kiszámolókkal vagy mondókákkal (pl. az itt megvizsgált a birim, iÁím-félékkel) azok záró formulájává vált. Az alcik ’[játszó-jbokacsont’jelentése és az ismeretlen jelentésű balesik'5 szó jelentése pedig az idők folyamán (és a bokacsont-játékot nem ismerő gyerekek nyelvében) teljesen elhomályosodott, ugyanis ez a két szó a török- országi ember számára ma már érthetetlen.15 16 Tehát ez a formula egy külön és csakis a bokacsont játékokra hásznált kiszámoló lehetett az elején, ugyanis erre utal maga az alcik szó is, amelynek eredeti ’[játszó-jbokacsont’ jelentése az idők folyamán elhomályosult. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a fent idézett törökországi példákat (11-14) — tehát Al gik/Bal gik / Sana diyorum /Sen gik!-ot és Al gik /Bal gik /Aradan / Sen gik!-ot — ma önmagában is a Játékból való kizáráson alapuló kiszámoló”-ként használják.17 A fenti gondolatmenet átvezet minket a negyedik kérdéshez, vagyis ahhoz, hogy a_kunsági és a kazak kiszámoló versikék birim ~ bérem, ikim ~ ékem stb. szóalakjait alaktanilag valóban első személyü birtokos személyragnak, vagyis ’egyem’, ’kettőm’-ként kell-e értelmezni, mint azt Mándoky és az ő nyomán mások is gondolták.18 Erre azonaban nemmel kell válaszolni, mert szinkron és diakron adatok egyértelműen arra mutatnak, hogy itt nem első személyü birtokos személyragról, vagyis nem az +(X)m-ről, hanem a törökség bolgár-török ágában elterjedt ősi +(I) 15 Itt a kiszámolóbeli balcsik szó első látásra azonosnak tűnhet a török balgik ’latyak’ szóval, de véleményem szerint ez csak egy látszólagos egyezés. Azt tartom valószínűnek, hogy a balcsik szó egy összetétel és anatólia egyes részein a bokacsont játékoknál ismert bal és gik terminusokból állt össze; tehát magyar balcsik <— török *balcik < bal+cik < DS bal ’gyerekek által játszott bokacsontjátékban használatos bokacsont girbe-görbe oldalai’ + DS óik ’a bokacsontnak gödrös oldala’. Mivel a balgik szó jelentése elhomályosult, így a jelen dolgozatban egyelőre célszerűbbnek tartom ezt a szót nem lefordítani. Ennek a kérdésnek bővebb kifejtésére egy külön tanulmányban kerül majd sor. 16 Éppen ezért a fenti 11-14. számú példáknál ezen két szót (tehát Al gik és Bal gik-ot), illetve azok gik szótagját egyes szám harmadik személyü felszólító alakként, vagyis gik! ’menj ki!’-ként értelmezték félre és külön írták. 17 A vizsgált kunsági kiszámoló versike és törökségi párhuzamainak rétegződését, illetve tipológiáját ábrázoló sémát ld. a dolgozat végén. 18 TORMA 1999,92-93.; KAKUK 1993,313-315. 443
