Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kovács Szilvia: A Kalka menti csata (1223) és a kunok
Kovács Szilvia „Ugyanabban az évben [6732/1224] bűneink miatt ismeretlen törzsek érkeztek, akikről senki sem tudja pontosan, hogy kik ők, és hogy honnan jöttek, milyen a nyelvük, milyen törzshöz tartoznak és mi a hitük. De tatároknak nevezik őket, egyesek taurmennek [türkmén- nek], mások besenyőknek mondják őket. Ismét mások azt állítják, hogy ezek azok, akikről Method patomszki [patarai — KSz] püspök azt állítja, hogy az etrívi sivatagból költöztek ki. Mert Method így mondta: az idők végén azok a népek megjelennek, akiket Gedeon elüldözött, és meghódítják a földet az Eufrátesztől és a Tigristől keletre a Pontuszi tengerig Etiópia kivételéver.39 Ezeket már a Poveszty vremmenih let (Régmúlt idők krónikája) egyik krónikása is alkalmazta a kunokra az 1096-os év alatt.40 Jelen esetben azonban sokkal inkább az volt a krónikás célja, hogy a kunok istentelenségét igazolja, semmint a msz fejedelmeket az új veszélyre figyelmeztesse. Ezt igazolja, hogy néhány sorral alább a szuzdali forrás már azt ecseteli, hogy az „istentelen polovecek közül sokakat megöltek [...] ezek az átkozott polovecek számos rosszat okoztak a rusz joldnek. Ezért a legkegyelmesebb Isten el akarta pusztítani, és megbüntetni az istentelen Izmáéi fiait, a kumánokat, hogy megbosszulja a keresztény vért... ”41 A kunokkal szembeni rosszindulat több történetben is tetten érhető. Az egyik ilyen a két mongol követség szavainak visszaadása. Az első követség a következő üzenetet hozta: ,ylzt hallottuk, hogy ellenünk vonultok a polovecekre hallgatva. Mi azonban nem foglaltuk el földeteket, sem városaitokat, sem fialvaitokat, sőt ellenetek sem vonultunk, ellenben szolgáink és lovászaink, a pogány polovecek ellen jöttünk az Isten megbízásából. Kössetek velünk békét. Amennyiben a polovecek hozzátok menekültek, űzzétek el őket megtartva javaikat magatoknak. Minthogy azt hallottuk, hogy sok gonoszságot műveltek veletek, és ez okból harcolunk ellenük.’’’’ A második követség üzenete a következő: hallgattatok a polovecekre és megöltétek a követeinket, és ellenünk vonultok. Csak vonuljatok, de mi nem támadtunk rátok. De Isten fog ítélni mindenki felett.”42 Azt nem lehet kizárni, hogy a mongolok valóban szerették volna a mszokat a harctól eltántorítani, de a követek szájába adott szavak a Rusz krónikásaira jellemző 39 NPL 61, 264.; vö. PSRL I, 446. 40 PSRL I, 234.; PSRL II, 224. 41 PSRL 1,446. 42 NPL 62, 266. gondolkodásmódot is tükrözik (a Ruszt érő katasztrófák az isteni büntetés jelei; a pogány támadók isten csapásai).43 A Novgorodi Első Évkönyv szerkesztője még egy érdekes történetet beszél el. Valahol a Dnyeper és a Kalka között Msztyiszlav Msztyiszlavics EFdaloj legyőzött egy kisebb mongol egységet, amelynek feltehetően a rusz-kun sereg mozgásának megfigyelése volt a feladata. A mongolok, hogy vezetőjük, Gemjabeg életét megmentsék, a történet szerint egy ,polovec kurgánban élve elásták”, de a kunok megtalálták és megölték.44 A történet lehet, hogy a kunok gonoszságát hivatott igazolni, de lehet valóság magva is. Ismeretes, hogy a nomádoknál milyen szerepe volt az ősök síijainak, és milyen büntetés járt azok feldúlójának. Elég, ha arra gondolunk, hogy a szkíta uralkodó mit válaszolt Darei- osznak, mikor az gyávasággal vádolta, mert nem akarta vállalni a szemtől szembeni harcot: „ha mindenáron gyorsan akarod eldönteni a dolgot, hát itt vannak szküt- ha őseink sírjai. Rajta, indulj el, keresd meg, és próbáld csak feldúlni őket, majd meglátod, harcolunk-e sírjainkért ellenetek, vagy sem.1”45 Hasonlóról számol be a mongolok kapcsán Plano Carpini is a 13. században: ,fizeket a temetőket senki sem meri megközelíteni az ügyeletükre rendelt őrökön kívül. Ha valaki odamegy, elfogják, kifosztják, megverik, és jól elbánnak vele. így mikor mi mit sem tudva beléptünk a Magyarországon meghaltak temetőjének területére, ránk rontottak, és meg akartak nyilazni. De mivel követek voltunk, és nem ismertük az ország szokását, szabadon engedtek.”46 A Rusz krónikásai szerint részben a kunok miatt szenvedtek vereséget a Rusz fejedelmei, ráadásul a csatából megmenekülök közül némelyeket a kunok öltek meg lovukért, másokat ruháikért47 Végezetül azt a kérdést vizsgálom, milyen következményekkel járt a szövetségesek, elsősorban a kunok számára a csata? A rendelkezésünkre álló források alapján úgy tűnik, hogy a mongol támadás a Rusz számára viszonylag kis megrázkódtatást okozott, annak ellenére, hogy komoly veszteségek érték, hiszen több fejedelem is a csatatéren maradt. Kijev, Csemyigov, Halics-Vol- hínia, Szmolenszk, és feltehetően Vlagyimir és Rosz- tov is részt vett a hadjáratban, de Szuzdál, Novgorod 43 FENNELL 1980,21. 44 NPL 63, 266. 45 HÉR. IV. 127. 46 GYÖRFFY 1986, 107. 47 NPL 63, 267. 418
