Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kovács Szilvia: A Kalka menti csata (1223) és a kunok
A Kalka menti csata (1223) És a kunok és Pszkov teljesen érintetlen maradt, a hadjárat után azonban még az érintett déli fejedelemségek közötti hatalmi egyensúly sem változott. A Rusz szempontjából ez egy olyan újabb steppei invázió volt, amelynek végeredménye a kunok semlegesítése lett. Erre utal a Nov- gorodi Első Évkönyvben olvasható részlet, amelyben a halicsi fejedelem, Msztyiszlav azzal igyekszik rávenni fejedelemtársait a harcra: „Testvéreim, ha mi nem segítünk nekik [a kunoknak - KSzJ, biztos, hogy megadják magukat nekik, és azok [mongolok - KSz] ereje még nagyobb lesz."4g Hasonlóan sokat mondó a halics-volh- íniai forrás azon mondata, amit a krónikás a fejedelmek kijevi gyűlésén született döntésekor ír le: „Jobb, ha idegen földön találkozunk velük, mint a sajátunkon." 48 49 Tulajdonképpen meg-állapítható, hogy a Rusz krónikásai nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a mongolok megjelenésének. Feltehetően a korábbi nomádokhoz (besenyőkhöz, úzokhoz, kunokhoz) hasonlónak vélték azokat. A kunok számára azonban katasztrofális hatással lehetett a mongolok első európai hadjárata. Egyrészt ők több alkalommal is vereséget szenvedtek a mongoloktól, nem csak a Kalka mentén. Előbb a Kaukázus északi előterében, miután az alán szövetségeseiktől elszakadtak, aztán a Krím félszigeten. Valahol még Jurij Koncsakovics, „a kunok között a legnagyobb” is elesett a velük való harcok során. Ez pedig végét jelentette annak a folyamatnak, ami a 12. század második felében Jurij apjával, Koncsakkal kezdődött, azaz a mongolok megjelenése véget vetett a központosított, egy fő vezetése alatt álló kun hatalom kialakulásának. Másrészt a támadások és a vereségek következtében a Rusz — a források alapján - már nem számolt a kunokkal mint déli és délkeleti határain levő számára veszélyes erővel. Kö- töny ugyan még részt vett a Nyugati-Rusz hadjárataiban 1225 és 1228 között, előbb vejét, Msztyiszlav Msz- tyiszlavicsot, majd Danyiil Romanovicsot támogatva, és 1235-ben az Olgovicsok is kun segítséggel szerezték meg Kijevet. De ezek elszigetelt eseménynek tűnnek, 48 NPL 62, 265. 49 PLDR 257-261.; vö. PSRLII, 741. Irodalom és mire elkezdődik a mongolok nagy nyugati hadjárata, a kunok hatalmi szerepe a délorosz steppén már eltűnt. Megállapításaimat a következő pontokban lehet ösz- szefoglalni: 1. A Rusz fejedelmei a kunoktól szereztek tudomást a mongolok hadjáratáról, és a kunok kérésére vonultak hadba. 2. Az óorosz évkönyvek a csata hadvezérei közül azonosíthatóan csak a rusz kun sereg hadvezéreit, vagyis Msztyiszláv halicsi, Msztyiszláv kijevi és Msztyiszláv csemyigovi fejedelmeket, valamint a halicsi Danyiil Romanovicsot, a kunok közül pedig Ja- runt nevezik meg. A Novgorodi Első Évkönyvben különböző összecsapások leírásakor (de nem konkrétan az 1223. május 31-i csata kapcsán) szerepel három mongol vezér neve: Gemjabeg (TeMHÖerb), illetve Cigirkan és Tesjukan (UbrupKain. n TennoicaH), akik elfoglalták a kijevi fejedelem megerősített védelmi helyét. Őket más forrásból nem tudjuk azonosítani. Ugyanez a forrás a mongolokkal szövetséges brodnyikok vezetőjét, Ploszkint (IIjiocklih) is megemlíti. A mongol sereg két fő hadvezérének, Dzsebének és Szübeetejnek nevét a muszlim és a kínai forrásokból ismerjük, de a Kalka menti csata során az óorosz évkönyvek nem említik őket. 3. A kunok jellegzetes nomád harcmodoruknak megfelelően elővédként vettek részt a harcokban. 4. A Rusz krónikásai több alkalommal is ellenségesebbek a rusz fejedelmek szövetségeseivel, a kunokkal szemben, mint a tényleges ellenséggel. 5. A forrásokban csak a rusz sereg veszteségeire vannak adatok, de azok legtöbbször egymásnak ellentmondóak, a későbbi évkönyvekben pedig túlzóak. A Lavrentyjev-kódexben szereplő 10 ezer elesett kijevi a 16. századi Nyikon Évkönyvben már 60 ezerre emelkedett. A Novgorodi Első Évkönyv szerint minden tizedik harcos tért haza. Tehát nehéz pontosan megítélni még a Rusz veszteségeit is. A kunok veszteségeiről nem tudunk meg semmit, de mint már előbb említettem, a mongolok első európai hadjárata a kunok szempontjából járt a legsúlyosabb következményekkel.50 50 A konferencián való részvételemet, ahol az előadás elhangzott, a T ÁMOP-4.2.1 /B-09/1 /KON V-2010-0005 támogatta. A dolgozat megírásakor a MTA-SZTE Turkológiái Kutatócsoport tagja vagyok. ALLSEN 2001 Allsen, T. Thomas: Culture and Conquest in Mongol Eurasia. Cambridge 2001. ASZTAJKIN 1996 Aci afiicHH, A imped AnaronbeBHM: Tlepeoe cmonmoeenue pyccKux c mohzojiomu. In: PyccKHH pa3JiHB: yueÓHoe nocoßne. Coct. Kypicra, A.H. MocKBa 1996, 445-455. 419
