Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Mordovin Maxim: Karahánida-kori mázas kerámia Tölebiből
Mordovin Maxim méretű monokróm, epigráfiai díszítésű tállal rokonítható, azzal a különbséggel, hogy az ezen lévő feliratot egy vörös vonallal „húzták alá”. (6. kép 5) Valószínűleg az arab szöveg is több lehetett egyszerű díszítésnél. A profil itt a többi edénytől eltérően kifelé erősebben kihajló, megvastagodó, teteje lekerekített. A nagyobb csésze formájú edény oldalai enyhe S-formájú ívvel szélesedtek. A harmadik töredék egy meredek oldalú, alul szögletesen megtörő, tagolatlan, egyenes peremű talpas csészéhez tartozik, s a díszítés az edény külső oldalán látható. (8. kép 1) Ilyen szempontból a tölebi-i fehér engobe-os kerámián belül ez teljesen egyedülálló. A csésze felületén stilizált növényi díszítés megy körbe, amely váltakozó barna, legyezőszerű - csokornak is nevezett - pálmalevelekből és függőlegesen elrendezett, hármas virágcsoportokból áll. A polikróm kerámia második változata már sokkal nagyobb színválasztékot vonultat fel: a már eddig is bemutatott különböző árnyalatú barna és vörös mellett megjelenik a sárga és a zöld is. Ehhez az alcsoporthoz mindössze négy töredék köthető, s mindegyik kisebb, meredekebb oldalú tálak aljához tartozik, alacsony talpgyűrüs aljkialakítással, amely lehetett tömör vagy enyhén profilált (csak háromról készült rajz). Ezek nagyon jellemző diszítése egy összetett rozetta, melynek belső szirmai barna színűek, míg a külső sávban megjelennek a zöld, sárga, ill. vörös részletek is. (7. kép 2; 8. kép 4) Két töredék annyira kisméretű (7. kép 5), hogy a díszítésnek csak kisebb részlete látható rajta. A hasonló motívum azonban szinte minden ismert esetben (lásd alább) legalább három színt tartalmaz, így ezekről is nagy biztonsággal feltételezhető ugyanez. A vörösre kiégetett anyagú kerámia egy különleges csoportját alkotják azok az edények, melyek felületét vörös engobe-bal vonták be és utána világos festékekkel díszítették. Tölebiben három ilyen edény töredékei kerültek elő, bár feltűnő, hogy mindegyik ugyanarról a területről, a vár legelső építési rétegeiből származik (A-l/I. szelvény, SNR-141; SNR-150-151: 7. kép 1, 3-4). Egyik esetben sincs lehetőség a minta és a profil teljesebb rekonstruálására. Kettőnél valószínűsíthető, hogy olyasmi magas peremű, öblös csészék lehettek, melyek profilja nyújtott S-betűre emlékeztetett. A vár leletanyagában további négy olyan edényhez tartozó töredékek is előkerültek, melyek az eddigi csoportosításba nem illeszkednek. Kettő ezek közül díszítetlen, de a máz alatti engobe sárga színű (az egyik töredékről nem készült rajz, a másik: 8. kép 8). Ezek valószínűleg kisebb csészékhez tartoztak, de az anyag töredezettsége miatt nem dönthető el, hogy a sárga festés kiterjedt-e az edény teljes felületére, vagy csak valamiféle motívum kitöltő színe lehetett. Az utóbbi esetben ezeket is a polikróm csoportba tudnánk sorolni. A következő töredék egy folyadéktároló edény nyaka lehetett. A sárgásvörös agyagra itt is fehér engobe került, de azon már egynemű, világoszöld máz látható. Ez az egyetlen ún. zárt formájú mázas edény a tölebi-i leletanyagban. A töredék azonban oly kicsi, hogy erről sem készült rajz. Az utolsó edény a legizgalmasabb, ugyanis ennek nagyobb részét össze tudtuk rakni. Ez vörös anyagú, fehér engobe-os, áttetsző mázú csésze, melynek a díszítés a külső oldalán fut körbe. A díszítés kettős barna sávokon belül lévő, jelenlegi formájában felismerhetetlen foltokból álló sorozat, amelyből még kisejlik az egykori epigráfiai dísz mint előzmény. A díszített sávon kívül az alapszín enyhén liláskék. (8. kép 5) A tölebi-i mázas kerámia erősen töredékes és hiányos, így több darab esetében a csoporthoz való tartozása csak feltételes, ugyanis egyazon edény különböző részein különböző jellegű díszítés szerepelhetett, így pl. a monokrómnak tűnő feliratok polikróm kifestésü tálakhoz is tartozhattak. Emiatt az analógiák keresését csak egységesen végezhettem. A Csu folyó völgyében a mázas kerámia megjelenését általában all. századtól indítják, és több csoportot különítenek el, elsősorban a díszítés alapján.63 A Tien- Santól északabbra fekvő területeken ugyanakkor a keltezés alsó határa már a 10. századra csúszik, és Töle- bi - ugyan a Csu-völgyben, de a Tien-Santól északra fekszik. A szakirodalom egy része szintén a díszítést - ritkábban a mázat64 - tekinti a tipológiai feldolgozás egyik útjának.65 Ennek megfelelően a Csu völgyére vonatkozóan öt csoportot különítettek el:66 1) sávos elrendezésű díszítéseket mutató edények - a díszítés magába foglalja a feliratokat is; 2) centrális elrendezésű, stilizált növényi mintákkal díszített edények. Ezen belül: a) rozettás (a középpontban egy „viharrozetta” formájú dísz látható; b) „propelleres” a középpontból két keskeny virágcso63 BERNSTAM 1950, 137. 64 Pl. SZAJKÓ 1966; KUZNYECOVA 2007, 102-107. 65 A díszítés szerinti tipológiákat összefoglalta TAS- HODZSAJEV 1974, 93-106.; SISKINA 1979, 8-16. 66 BERNSTAM 1950, 137. 392
