Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Mordovin Maxim: Karahánida-kori mázas kerámia Tölebiből
Mordovin Maxim zadtól, vagy a 9. század második felétől kezdve a termékek legfőbb jellemzője az áttetsző máz alatti fehér engobe lett, amivel - a kutatók szerint - a kínai porcelán hangulatát igyekeztek imitálni.52 Jól látható ez az ízlésbeli változás Pajkend területén, ahol a korábbi típusokat éppen a 9. század második felétől váltotta fel a fehér engobe-os, zöld mázas kerámia.53 Affasziab területén a fehér alapú, áttetsző mázas darabok a 9. század végétől keltezhetők biztosan.54 A 10-12. század folyamán egyre több szín és többféle máz jelent meg az edényeken. Az eddigi kutatások alapján úgy tűnik, hogy az iszlám megszállástól a mongol hódításig a kerámiagyártásnak két meghatározó időszaka volt, melyből az első egy nagy területre kiterjedő uni- formizálódást hozott, mig a második - éppen ellenkezőleg - számos regionális műhely sajátosságainak kiemelkedését.55 A nagyszámú mühelykörzet közül a közép-ázsiai kerámiagyártás abszolút meghatározó szereplője kezdettől fogva Afrasziab (Szamarkand) volt. A város területén a 20. század folyamán több fazekas negyedet azonosítottak és legalább húsz, 9—13. század közé keltezhető fazekas kemencét tártak fel.56 Ebbe a rendkívül szerteágazó csoportba tartoznak a Tölebi melletti várban töredékesen előkerült mázas edények is. Ugyan az innen rendelkezésre álló mázas kerámia viszonylag kisszámú, a jó keltezhetősége és a pontos stratigráfiai megfigyelése alapvető jelentőségűvé teszik a lelőhely legkorábbi rétegeinek keltezésében. A két év ásatásai során összesen 38 mázas edényhez tartozó, kb. 80 töredék került elő. A leletanyag általános jellemzője az erőteljes töredezettség, így teljes profil csak három esetben vált ismertté, az edények formáját pedig 19 esetben lehetett kiszerkeszteni. Ilyen adatmennyiségből részletes formai tipológia felállítására nincs lehetőség, így a feldolgozásban a díszítések jellegét és a díszítettség módját vettem előbbre. Az előkerült töredékek nagy többsége azonos technológiai csoporthoz sorolható; mindössze három darab 52 Lásd összefoglalva BAJTANAJEV 2007, 67-68.; HENS- HAW 2007, 65-66.; VISNYEVSZKAJA 2010, 34. 53 MUHAMEDZSANOV et al. 1988, 169. 54 KABANOV 1973, 80. 55 TASHODZSAJEV 1974, 93.; VISNYEVSZKAJA 2010, 34. 56 TASHODZSAJEV 1967, 6.; ALBAUM 1969, 256-257.; BRUSZENKO 1969, 115.; SISKINA 1973, 117-156.; SARAHIMOV 1977, 107-116. (8. kép 6, 9, 11) tér eljelentősebben. Az utóbbiak már inkább fajanszhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. A többség jól iszapolt, vörösre kiégetett agya- gú, gyorskorongolt edényhez tartozott, melyeknek felületét előbb engobe-bal vonták be, majd áttetsző mázzal. A rendelkezésre álló töredékeken kétféle technikával készült díszítés fordul elő: bekarcolt és festett. A bekarcolt díszítésre azonban Tölebiből egyelőre egyetlen egy példa ismert (8. kép 7), és azt is festéssel kombinálták. A festéshez minden esetben földfestéket használtak. A festett díszítés szerinti csoportosítást az adott régióra Edi Szajkó készítette el, s a továbbiakban azt követem. Eszerint az áttetsző ólommáz alatti engo- be-ra az esetek kisebb részében egyáltalán nem került semmilyen festés. Ha viszont volt, a használt festékektől függően az lehetett monokróm vagy polikróm.57 Tölebiben mindhárom csoportra találunk példát. A díszítés alapján történő csoportosításban az első helyen azok a töredékek állnak, melyeken az engobe-on kívül semmilyen festett díszítés nem látható. Ilyenekből összesen 15 edényhez sorolható töredék került elő. (5. kép 1-8, 11-14; 8. kép 2) Ezek mindegyike kisebb méretű csésze volt, egyenesen szélesedő, vagy S-formájú oldallal, tagolatlan peremmel. A talpkiképzésük szinte minden esetben talpgyűrűs volt, melynek magassága változhatott kisebb-nagyobb mértékben. Az áttetsző ólommáz csak az edények belsejében fordult elő, kívül általában a perem menti keskeny sávra terjedt még ki, de legfeljebb a külső felület közepéig. A máznak néhány esetben sárgás árnyalata volt. Egy esetben jelenthető ki biztosan, hogy semmilyen festett díszítés nem volt a csészén (8. kép 2), mivel az előkerült csésze minden töredéke rendelkezésre állt. Elképzelhető, hogy a vár második periódusának pusztulási rétegéből származó, félgömbös testű csésze is csak egyszerű ólommázas, de festetlen volt. (5. kép 1) A második csoportba az ún. monokróm díszítésű darabok sorolhatók. Itt a fehér engobe-on egyféle színnel rajzolt, határozott, éles kontúrú minták szerepeltek. A festék színét a barna különböző árnyalatai adták (vas-, vas és mangán-, ill. krómoxidok révén).58 Ehhez a csoporthoz tartozik az a három töredék (5. kép 2, 9-10), melyeknél a perem belső oldala mentén barna színű, félkör alakú foltok sorakoznak. Maga a perem egyszerű kiképzésű, néhány esetben enyhén kihajló, 57 SZAJKÓ 1966. 58 SZAJKÓ 1966, 158; HENSHAW 2007, 64. 390
