Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Mordovin Maxim: Karahánida-kori mázas kerámia Tölebiből
Mordovin Maxim Mázas kerámia Tölebiben A kutatott régió kerámiakeltezésének alapvető csoportját adja a mázas kerámia. A vár területén, a 2009. évi szezon során kb. 40 edényhez tartozó, valamivel több mint 80 töredék került elő. Azonnal feltűnt, hogy a töredékek túlnyomó többsége az első periódushoz tartozó rétegekből származik. A korábbi évek kutatásainál éppen az a megfigyelés, hogy a felső rétegek kerámiája szegényesebb volt, mázas edénytöredékeket gyakorlatilag nem tartalmazott, vezetett az azóta módosított túl korai keltezéshez.5 További fontos jellemző, hogy az ismertetett darabok 20 stratigráfiai egységből származnak, vagyis rétegenként átlagban két edényhez tartozó töredékkel számolhatunk. Természetesen a helyzetet jelentősen árnyalja az a tény, hogy a legtöbb - számszerűen hat edény és egy mécses töredékei - az SNR-163-as számú kútból származnak. Atölebi-i mázas kerámiára általánosan jellemző, hogy nagyon jó minőségű, többnyire soványítatlan agyagból, gyorskorongon készült és vörös színűre égették. Az edények felületét néhány kivétellel fehér engo- be-bal vonták be. Az edények barna, sárga, vörös és zöld színű kifestése már az engobe-on történt, majd az egészre áttetsző ólommáz került. A feldolgozott anyagban egy esetben az áttetsző máz zöldes árnyalattal rendelkezik, más esetekben pedig - egy mécsestípusnál - sötét vörösesbarna. Az előkerült töredékek funkcionálisan két nagyobb csoportba sorolhatók: mécsesek és asztali kerámia. Az előbbiekből a vár területén kerültek elő mázatlan darabok is.6 A második csoport esetében azért nem használhatjuk a díszkerámia elnevezést — a nyilvánvaló díszesebb kivitelezése ellenére -, mert az idetartozó edényeket a mindennapi életben is használták. A témával foglalkozó kutatók közül ezt az afrasziabi kutatásai fényében már Galina Siskina megfogalmazta, asztali mázas kerámiának nevezve a már ipari mennyiségben gyártott, de igényesebb kivitelezésű termékeket.7 Tölebiben egyértelműen erre utalnak a kútból (SNR-163) előkerült nagyméretű tálon látható javítások és kopások nyomai. (6. kép 7) Az asztali kerámián belül csak 5 MORDOVIN 2009, 212-213. 6 Két mázatlan mécsesre ld.: MORDOVIN - KISS 2012, 554., 10. ábra. 7 SISKINA 1973, 151. csészékhez és tálakhoz tartozó töredékek kerültek elő. Ezek azonban többféle méretet és formát képviselnek. Mécsesek A közép-ázsiai leletanyagban a kerámiamécsesek általában igen kis hányadát adják a leletanyagnak. A mécsesek megnyújtott kanóctartójú, zárt típusa egyértelműen az antik formákból vezethető le. A helyi nyelvekben általában „ csirág ”-nak nevezett kerámia megjelenése a tágabb régióban - a volt szovjet Kö- zép-Azsia területén - csak viszonylag kései időszaktól követhető nyomon. Úgy tűnik, hogy az elterjedési útvonal nyugatról, valahonnan a mai Irán vidékéről haladt keleti irányban, az Amudarja és a Szirdaija érintésével. Az elterjedés viszonylag gyors lehetett, legalábbis - ha elfogadjuk az alább ismertetett régi ásatások eredményeit - az egymástól távol eső területek hasonló szűk keltezése is ezt mutatja. Az látható, hogy még egyszerű, csésze formájú, nyitott, de mázas mécsesek a 10. században párhuzamosan használatban voltak a Tölebiből is ismert zárt változatokkal pl. Csács (mai Üzbegisztán)8 vagy Hvárezm területén.9 Az ásatáson előkerült mázas mécsesek két eltérő típushoz sorolhatók. A formai jegyek alapján a két csoport elkülönülése más Közép-Ázsiai ásatáson is jól megfigyelhető.10 Az elsőhöz olyan darabok tartoznak, amelyeket gyorskorongolt, gömbölyű fonnából alakítottak ki, elkeskenyedő, íves vagy rézsűsen élszedett átmetszetű kanóctartó hozzáillesztésével. A kanóccal ellentétes végén egyszerű vagy enyhén lapított hurka- fület helyeztek el. A hurokszerü (vagy csepp alakú)11 fül teteje a mécses felső síkja fölé emelkedett. Az ásatáson ebbe a típusba három mázatlan és ugyanennyi mázas darab sorolható. Mivel a mázatlan mécsesekből több nem volt, ezért azokat is jelen tanulmányban ismertetem. A három darab három jelentősen eltérő formát mutat. Kettő közülük meglehetősen igénytelen, egyenesen felmenő falú, teljesen nyitott (3. kép 1 és 3),12 míg a harmadik már egy fejlettebb, zárt formát 8 BURJAKOV 1977, 76. (Phc. 4/1), 82. 9 VAKTURSZKAJA 1959, 294. (Phc. 16/5-6). 10 Lásd: BRIKINA 1974,78. 11 HENSHAW 2007, 65. 12 A kerámia rajzolását az ásatások szünetében végeztük, ebben részt vettek: Bognár Katalin Boglárka, Fodor Péter, Groma Katalin, Hága Tamara, Kiss Csaba, Kondé Zsófia, László Emese, Pető Zsuzsa és Rákóczi Gergely. Segítségüket és munkájukat ezúton is köszönöm. 386
