Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Kertész Róbert: „…Ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek” – Szolnok ispán föld-fa vára
Kertész Róbert a régészeti források előbb hivatkozott adatai szerint a várat a tatárjárást követően felhagyták. Emiatt az ott állt épületek elpusztultak, illetőleg alapanyagukat elhordhatták és felhasználhatták újabbak létesítéséhez. Ámde található arra is példa, ,, amikor a biztosan a várhoz tartozó templom a váron kívül, a váralján állt. ”244 Mordovin Maxim szerint az esperesi templomok kimutatását ugyanakkor nem lehet egyedül a sírok hiányára alapozni, mert a magyarországi helyzet áttekintése kapcsán megállapította: „egy templomról feltételezni, hogy esperesi funkciókat látott el csak azért, mert nem volt körülötte temető — [...] indokolatlan. Eleve hibás elképzelésnek tűnik azt feltételezni, hogy egy pasztorációs templom, amely a környező lakosság keresztény hitre térítését végzi, megtagadta volna az általa megtérített lakosságtól a templom mellé való temetkezés jogát. Az esperesi templom jogállása semmivel nem volt alacsonyabb egy plébániatemplomnál, s ha valahol még nem állt az utóbbi, akkor az esperesi templom köré kellett temetkezni, hasonlóan azokhoz a helyzetekhez, amikor egy monostor vagy prépostság látta el a környék pasztorációs teendőit. A temetkezések hiánya mögött így egészen más okokat kell keresnünk és sokkal inkább egy ezeket is hosszabb fejlődési folyamat részének kell látnunk. ”245 Arról a lehetőségről sem szabad megfeledkeznünk, hogy az erődítmény melletti plébániatemplom is elláthatott később esperesi feladatokat. A vár és az ispáni templom felépítésekor ugyanis még nem létezett esperesség, az intézmény hazánkban csak all. század végére fejlődött ki.246 Ösz- szegezve az eddigieket konstatálható, hogy középkori plébániatemplommal a várbelső területén egyáltalán nem számolhatunk. Esetleg a várkápolna, illetőleg az esperesi egyház léte merülhet fel, de annak legalább ekkora a valószínűsége, hogy az erősség területén egészen 1685-ig nem működött keresztény templom. A Zagyva-parti keresztelő egyház {ecclesia baptismalis) Szolnok középkori temetői alig ismertek. Kaposvári Gyula a vár déli fala alatti Tisza-partról honfoglalás kori aranyozott ezüst övvereteket és rozettás lószerszámdíszeket közölt, melyek szórványként kerültek 244 MORDOVIN 2010, 127-128., 131., 170-171. 245 MORDOVIN 2010, 112., 116., 120., 126., 131., 189. 246 GYÖRFFY 1976,355. elő.247 Ezen kívül a helytörténeti szakirodalomban két középkori temetőre találhatunk adatot. Egyrészt a Kaposvári Gyula által szerkesztett, a történeti városmag régészeti lelőhelyeit feltüntető, több alkalommal is közölt térképen, a mezőváros nyugati szélén, de még az 1551-1552-ben emelt városfalon belül, a jelenlegi Kellner Gyula utca nyugati házsorának északi részén tüntetett fel késő középkori sírokat.248 (7/10. kép) Másrészt, „késő Árpád-kori temetője a Zagyva bal partján a torkolat fölött került több helyen felszínre”.1*9 250 (7/21. kép) Szolnok középkori régészetével foglalkozó tanulmányában Selmeczi László röviden ugyancsak kitért a vártól keletre található temetőre: „Kaposvári Gyula a TITASZ környékén útépítéskor és csatornázáskor középkori temetőt figyelt meg. Nem lehetetlen, hogy a várban állott ispánsági templom temetője található ezen a helyen. [...] Noha sírmelléklet nem került elő, az általa megfigyelt többrétegű temetkezés alapján korai réteget is feltételezhetünk. ”250 Az innen rendelkezésre álló megfigyelések tehát egészen minimálisak. Egyedül az tűnik bizonyosnak, hogy többrétegű, ami alapján valószínűsíthetően egy templom körüli temetőről van szó. Időrendjét azonban nem lehet egyértelműen megállapítani. A temetkezések tájolására sincs adat, csupán halotti obulusok és egyéb mellékletek (pl. s-végű hajkarika) teljes hiányával jellemezhetőek. Bóna István megállapítása szerint ugyanakkor a közelben szórványként előkerült kora Árpád-kori pénzérmék és egy további lelet, kapcsolatba hozhatók a temető megnyitásának idejével is: „A várban talált I. András és I. László dénárok akár a Verseghy-utcában egykor létezett várispánsági templom körüli temetőből, akár a várbelső más pontjáról származnak, éppúgy a vársziget 11. századi életéről tanúskodnak, mint egy biztosan a 11. századra keltezhető bronz ereklyetartó kereszt. "2S1 (8. kép) Az újabb adatok ennek a valószínűleg all. század első felében nyitott, a keleti Zagyva-ág bal parti magaspartján, a tiszai torkolat közelében azonosítható 247 KAPOSVÁRI 1983, 161., 202., 42. kép; KAPOSVÁRI 1988, 10. 248 KAPOSVÁRI 1956, 39.; KAPOSVÁRI 1971, 85., 4. ábra. 87.; KAPOSVÁRI 1974.; KAPOSVÁRI 1983, 197., 36. kép. 249 KAPOSVÁRI 1971, 88. 250 SELMECZI 1975, 27., 33., 6. jegyzet. 251 BÓNA 1998, 59. 366
