Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Selmeczi László: A 13. század második felének néhány kronológiai problémája és következményei
Selmeczi László nyokból keresztényekké lettek. Mit fogadott el és alakított át kereszténnyé korábbi szokásaikból az egyház, illetve hogyan tükröződik temetkezési szokásaikban és tárgyi hagyatékukban kereszténnyé válásuk. Nyilvánvaló, hogy utóbbi folyamat bizonyítékait a szállástemetőkben kereshetjük. A kutatásnak azonban maga a kutatható terület szab jelentős korlátokat. Templom körüli temetők tartalmazzák a kun települések lakosságának sírjait, melyek területét temetőárokkal (temetőárkokkal) vagy temetőkerítéssel korlátozták. A török hódoltság idején pedig nem egy templom körüli temetőt, minthogy hittek a templom azilum mivoltában, palánkká szilárdítottak. Keresztény embert a szentelt földbe lehetett és kellett eltemetni. Több száz éven keresztül ugyanabba a földterületbe ásták bele a sírokat. Nyilvánvalónak tűnik, hacsak véletlenül a legkorábban eltemetett sírokat nem ásták a legmélyebbre, hogy az évszázados használat során kiásott sírgödrök meglehetősen sok korábbi temetkezést pusztítottak el. Szakmai közhely, nem elég azt tudni, hogy egy település mikor pusztult el, azt is tudnunk kell, mikor kezdődött el egy adott területen a temetkezés, hiszen a hozzá tartozó településnek is akkor kellett elkezdődjön az élete. Hogy mikor nyitották meg a Magyarországra települt kunok templom körüli temetőiket, mikortól kezdtek oda temetkezni, kereshetjük-e a betelepedés utáni évtizedekből származó sírjaikat a középkori kunsági falvak templom körüli temetőiben, sokáig nem elhanyagolható kutatási dilemmát okozott. Maga a kérdésfeltevés Kring Miklósnak a Századokban 1932-ben megjelent tanulmányának azon megállapításán alapult, mely szerint a Magyarországra betelepedő nomád kunoknak és jászoknak „a Duna Tisza vidékén való szilárdabb, kötöttebb megtelepedését, a „more Christi- anorum” élet megindulását körülbelül a 14. század harmincas éveire tehetjük”.15 Kring nézeteivel azonosult később Györffy György is a kunok feudalizálódásáról írott, 1953-ban napvilágot látott alapvető tanulmányában.16 A történetírás elfogadott álláspontja a régészet számára azt üzente, hogy a kun szállások templom körüli temetői nem keletkezhettek a 14. század harmincas éveinél korábban. így vélte ezt Szabó Kálmán is, a kun szállástemetők Mórát követő feltárója.17 15 KRING 1932, 15. 16 GYÖRFFY 1953, 263.; 1990. 289-290. 17 SZABÓ 1938,87. Méri István egy 1948-ban írt programadó tanulmányában összefoglalta az addigi régészeti ásatási tapasztalatokat és kissé másképpen közelítette meg ezt a kérdést. Mint írta: „a 11. századtól fokozatosan elszegényedő temetőink a 14. századtól leletekben ismét gazdagabbá válnak. Fontos lenne 13-14. századi temetőink pontos térképezése, mert sejtésünk szerint ezt a gazdagodást többek között pl. a friss kun hatás is okozhatta.”18 Ménnek ez a lényeges megjegyzése azonban hatástalan maradt. A kunok nomád voltának hangsúlyozása és az erre alapozott kései megtelepedésüknek a feltételezése később is hatott. Ünnepeltünknek, Pálóczi Horváth Andrásnak, hazai kun régészeti kutatásunk jeles egyéniségének fokozatosan változott meg az álláspontja ebben a kérdésben. 1973-ban a magyarországi kunok régészeti kutatásáról írott tanulmányában még úgy vélekedett, hogy a 13. század közepétől a 14. század elejéig terjedő időszakra vonatkozóan a kun köznép régészeti anyaga ismeretlen, bár valószínűnek tartotta, hogy a kun köznépnek az avarokhoz vagy a magyarokhoz hasonlóan „kurgán nélküli egyszeri sírhantos temetői is voltak".'9 A középkori kun falvak templom körüli temetőiben végzett feltárások eredményeiből arra a következtetésre jutott, hogy „ezeken a helyeken a 14. század közepén végén kezdődtek a temetkezések, mert Nagy Lajos pénzei a legkorábbiak".18 19 20 21 Ekkor még úgy gondolta, hogy „a magyar állam és egyház által szorgalmazott állandó megtelepedés a 14. század végén kezdett valósággá válni, a kun szállások első templomai is ekkor épültek fel, tehát kézenfekvő, hogy a templomok körül új temetők nyíltak”}' Pálóczi Andrásnak egy évvel később egy másik alapvető tanulmányában (A kunok megtelepedése Magyarországon) a szállások megszilárdulásának első szakaszát már a 13. század utolsó két évtizedére tette azzal a distinkcióval, hogy a 14. század folyamán alakult ki a letelepült kun falvak rendszere.22 1994- ben megjelent kandidátusi értekezésében még tovább árnyalta álláspontját. Ekkor már valószínűnek tartotta „hogy a letelepedés után használt templom körüli temetőkben kereshetjük a kun köznép 13. századi sírjait is, vagyis a kunok folyamatosan temetkeztek a téli szállásaik mellett még a 13. században létesült temetőkbe, 18 MÉRI 1948, 19. 19 PÁLÓCZI HORVÁTH 1973,244. 20 PÁLÓCZI HORVÁTH 1973, 245. 21 PÁLÓCZI HORVÁTH 1973, 245. 22 PÁLÓCZI HORVÁTH 1974, 256-257. 322
