Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Selmeczi László: A 13. század második felének néhány kronológiai problémája és következményei
A 13. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK NÉHÁNY KRONOLÓGIAI PROBLÉMÁJA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI egészen az állandósult falvak későbbi pusztásodásáig. így egyes templom körüli temetők feltehetően korábbi pogány szállástemetők fölé rétegződtek”23 Magunk a kitűnő orosz kutatók, Pletneva és Fedo- rov-Davydov azon megjegyzéseire alapozva, melyek szerint az oroszországi Cumania területén a 12-13. században már megjelentek a nagy sírszámú szállástemetők,24 azt az álláspontot képviseltük, hogy a betelepedő kunok köznépe a részükre biztosított föld felosztása után rögtön olyan temetőket nyitott, amelyeket később folyamatosan használt. (Kivételt képeznek azok az idáig ismeretlen szállástemető kezdemények, amelyeket azok a kunok létesítettek, akik a hód-tavi csata után elhagyták az országot. Feltételezésünket megerősítette a kun szállások temetőinek és a rajtuk álló templomok viszonyának az általunk elvégzett vizsgálata. Konkréten a templom felépítése idejének egybevetése a temető kunok általi használatának feltételezett kezdetével. Ebből az áttekintésből világossá vált, hogy a kun szállások jelentős részében a templomot már egy működő (használatban lévő) temetőben építették fel. Ezeknek az általában a 15. század folyamán felépített gótikus templomoknak az alapozási árka a temetők sírjainak egy részét részben vagy egészben megsemmisítette. Egyértelmű, hogy ezek az eredetileg templom nélküli temetők lehettek a kun közszabadok, szolgák és rabszolgák pogány szállástemetői.25 De az is egyértelművé vált, hogy a kun szállások temetőinek egy részében, pl. Csengéién, olyan templom állott, s feltehetően működött is, amely még a tatárjárás előtt épült, s a betelepedő kunok használatba vették, mind a templomot, mind a temetőt. S ennek minden bizonynyal az lehetett az oka, hogy a csengelei kapitányok, nyilvánvalóan nem csupán az az egy volt, akinek a sírját Florváth Ferenc feltárta, „megértve az idők szavát”, arra kényszerítették a fennhatóságuk alatt élőket, hogy a már meglévő, korábbi templom körüli temetőt vegyék használatba.26 Azonban ezt a nézetünket csak úgy tudjuk bebizonyítani, ha egy-egy szállástemetőben olyan sírokat is találunk, amelyeket megnyugtatóan tudunk a 13. századra keltezni. Ezt a feladatot teljesiteni azonban különféle 23 PÁLÓCZI HORVÁTH 1993, 171-172. 24 PLETNEVA 1958, 151-186.; FEDOROV-DAVYDOV 1966, 120-133., 142-150.; SELMECZI 1982, 98. 25 SELMECZI 1982, 105-106. 26 HORVÁTH 1978, 91-126.; 2001,57-76. okok miatt meglehetősen nagy nehézségekbe ütközik.27 Mint már szó volt róla, a 13. századtól sokszor a 17. századig folyamatosan használt temetőkben az állandó utántemetkezések leginkább 13. századi, aló. századinál korábbi rétegeit sértették, a megsemmisülés veszélyének leginkább a korai sírok voltak kitéve. Másrészt a 13. századi sírokba, amint Fiatházi Gábor kutatásai bizonyították, csak a legritkább esetben tettek halotti obulust, azaz datáló értékű pénzt.28 Ez pedig azt jelenti, hogy a szállástemetőkben, függetlenül a 14. századi pénzekkel keltezett síroktól, nyugodtan lehetnek és kell is, hogy legyenek 13. századi sírok is. A többrétegű templom körüli kunsági temetőkben a hitelesen feltárható sírok mellett - véleményünk szerint - datáló értékű tárgyakként szükséges számon tartanunk a temető területéről előkerült szórványleleteket is, amelyek egykoron minden bizonnyal sírmellékletek lehettek. Hogy a szállástemetőknek volt 13. századi rétege, a karcag-orgondaszentmiklósi temető példája alapján a legutóbbi félegyházi konferencián igyekeztem bizonyítani.29 Ebben az esetben annak alapján, hogy több sírból olyan lelet került elő, amely előfordult már a tatáijáráskor elrejtett kincsleletekben is. Ugyancsak megkíséreltem a négyszállási jász temetők 13. századi rétegét, legalább részben, elkülöníteni. De újabb bizonyítékokat is tudunk bemutatni. A karcag—asszonyszállási szállástemetőnek a 192. sírjába eltemetett vázból csupán a koponya, a bal felkarcsont és néhány bordacsont maradt meg eredeti helyzetében, s a mellkas megmaradt részén, egy eredetileg a halott öltözékére felvarrt öntött aranyozott bronzkorong, amelyen arab írású körirat található. (1—2. kép)30 Sajnos a korong rendkívül kopott. Azonban 13. századi datálásához nem fűződik kétség. Ezt a ruhára varrt amulettet feltehetően még keletről hozta magával egykori gazdája, esetleg az 1285. évi „második tatárjáráskor” kerülhetett a birtokába. Ugyancsak az asszonyszállási temetőből, igaz csak szórványleletként, előkerült egy öntött bronztárgy, egy trapéz alakú lemez, amelynek keske- nyebbik vége egy téglalap alakú keret. A tárgy trapéz alakú lapján vésett hurkoskeresztekből összetett szalagfonat látható. (3. kép) Ez a díszítésmód 12-13. szá27 Vő. ISTVÁNOVICS - KULCSÁR 2001, 21-24. 28 HATHÁZI 2004, 77-80. 29 SELMECZI 2009, 17-32. 30 SELMECZI 2011,251. 323
