Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Gulyás Gyöngyi: Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában
Gulyás Gyöngyi Egy elpusztult tatárjáráskori ház Cegléd határában 2005 áprilisa és novembere között, illetve 2006 tavaszán a Cegléd, Bürgeházi-dűlő (Cegléd 4/14.) lelőhelyen, többek között egy nagy kiterjedésű, 11-13. századi falurészletet tártunk fel.' A lelőhely Ceglédtől ÉK-re, légvonalban kb. 4 km-re helyezkedett el, melynek az É-i középső részén emelkedett a mára teljesen elhordott Madarász-halom. (1. kép 1.) Az 1,4 km hosszú és 400-650 m széles, megközelítőleg Ny-K-i irányú lelőhely felszínét több ÉNy-DK-i irányú magaslat tagolta, K-i és É-i szélét egykori patakvagy folyómeder határolta.1 2 (1. kép 2.) A lelőhely ÉNy-i kiterjedése nem tisztázott. Előzmények A lelőhely középső részén, egy 110-120x80-90 m átmérőjű dombon (Madarász-halom) emelkedett egykor az Árpád-kori templom.3 A területen már a II. vi1 A próba- és megelőző feltárás a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága feltárási munkacsoportja végezte. A feltárás első hónapjában Kovács Ágnes, Dr. Ecsedy István, Kalácska Róbert, Rajna András és Zimborán Gábor régészek is részt vettek. Az ásatás munkatársai: Dinnyés István koordinátor, Bartuczné Farkas Ildikó, Czigléczki Tibor, Dinnyés Ágnes, Dinnyés Dóra, Fodor Péter, Gera Ágnes, Kováts Éva, Szabó Gergely és Zsoldos Attila technikusok. Munkájukat ez úton is szeretném megköszönni. Külön köszönettel tartozom Dinnyés Istvánnak és Gallina Zsoltnak hasznos tanácsaikért. 2 A 2002-ben végzett terepbejárás során a lelőhely DK-i széle és a 4/19. lh. DNy-i széle összeért. A 4/19. lh. és a tőle K-re fekvő 4/17. lh. között természetes meder húzódott. A medertől Ny-ra levő terület a Cegléd 4/19., az attól K-re levő terület a 4/17. lh. nevet kapta. Valójában a 4/14., 4/19. és 4/17. lelőhelyek egy nagy kiteijedésű, legalább 2 km hosszan elnyúló Árpád-kori lelőhely maradványai, amelyeket a terepi viszonyok alapján különítettek el egymástól. A terepbejárás Dinnyés István vezetésével folyt. 3 A templom pontos helyének meghatározása nehézségekbe ütközik, mert a Topái Judit által készített térképről és a templom helyének leírásából a terület nagymértékű átalakulása miatt ma már nem lehet meghatározni a feltárás pontos helyét (TOPÁL 1972, 53-54.). Némi fogódzót ad azonban a 2005-ben, a lelőhely D-i részén végzett feltárásról, Dr. Ecsedy István és Kalácska Róbert által készített szakmai jelentés, amelyben a következő állt: „...az Árpád-kori falu központi részét képezte a 71+200-71+250 km útszelvény közötti részen az a kőalapozású templom lágháború előtt embercsontokat szántottak ki. 1967- ben a domb melletti lapály mélyedését földgyalu töltötte be és a 80-100 cm mélyen legyalult felszínen embercsontok, kövek és téglatörmelék került felszínre. 1968 őszén a domb közelében egy 72 darabból álló, friesachi és CNH I. 263. típusú dénárokat tartalmazó éremlelet is előkerült.4 Ezt követően 1968- 1969-ben Topái Judit vezetésével megindult a leletmentés a domb tetején. A munka során megtalálták a templom maradványát, illetve további 201 temetkezést mentettek meg a pusztulástól.5 A templom helyét kő- és téglatörmelék jelezte, anyagát a környező tanyák építéséhez már széthordták. Egy keresztirányú kutatóárokkal megtalálták a templom alapozási árkát, de a nagymértékű pusztítás miatt csak sejteni lehetett az egykori templom alaprajzát. (1. kép 3.) Valószínűleg egy 13,5 vagy 14,7 m hosszú, 8,9 m széles, viszonylag kis szentélyű, téglából és ún. ceglédi darázskőből (réti mészkőből) épült templom állt a dombon.6 A templom korát az ásatásvezető régész a tatárjárás korára helyezte, mivel az említett éremleletben egyetlen későbbi dénár sem volt.7 A területen végbement erőszakos pusztulására utaltak a cinterem falainak belső oldalán előkerült, változó mélységben és a körülötte levő temető, ami néhány évtizeddel ezelőtt a széthordás és elplanírozás sorsára jutott. Az innen származó középkori téglatöredékeket, köveket, embercsontokat a 71+250 és a 71+300 km között, a feltöltött mocsaras mélyedésben, valamint az egykori vízparti részt behálózó árkok betöltésében ... is megtaláltuk.” Ez alapján az egykori templom helye a 4. sz. főút D-i oldalán, a 71+200-300 km között, valószínűleg a kiszélesített főút mellett volt. A helyzetet tovább bonyolítja az a tény, hogy Tari Edit Pest megyei Árpád-kori templomokat összegyűjtő tanulmánya alapján, a Madarászhalmon két templom is állt. Az egyik a Topái Judit által feltárt, a másik egy 1970-ben, útépítés során előkerült téglaalapozású templom, amelyet eldóze- roltak (TARI 1995, 128-131.; TARI 2000, 50.). Az épületmaradványok a korábban feltárt templomtól 60-80 m-re kerültek elő néhány elpusztított sírral együtt (TARI 1995, 131.). Az utóbb említett maradványokat régész nem látta, így templomként történő értékelése nem egyértelmű. 4 BENKŐ 1982, 74. 5 TOPÁL 1972,53. 6 A templom hosszának mérete Topái Juditnál 13,5 m (TOPÁL 1972, 79.), Tari Editnél 14,7 m (TARI 2000, 49.). 7 TOPÁL 1972, 79. 29
