Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Hatházi Gábor–Kovács Loránd Olivér: Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta–Nyúli dűlő lelőhelyen – Falu, templom és temetők
Hatházi Gábor - Kovács Loránd Olivér metők.65 A emlékcsoport kutatható-tanulmányozható hányadát a Nyúli-dűlő feltárása nagyságrendekkel növeli meg. Hozzátehetjük azt is (mint annyiszor, de mégsem elégszer),66 hogy e kun szállástemetők alapvető, különösen az Anjou-korban kiütköző jellemzője az a kettős kulturáltsági állapotból fakadó sajátosság, hogy - pogány gyökerű, alig „krisztiani- zálódott” szokáselemként — sírmellékletekben összehasonlíthatatlanul gazdagabbak, mint „magyar” kortársaik. Ugyanakkor e szállástemetők tárgyi anyaga már alig hordoz etnikai-kulturális sajátosságokat. Ugyanaz a leletkor (pl. préselt lemezdiszek, gombok, lemezfejes gyűrűk, ruhacsat- és egyéb övcsat típusok stb.), mely - lényegesen kisebb mennyiségben és koncentráltságban - a Kárpát-medence egykorú többi falusi temetőjét is jellemzi. Néhány archaikusnak minősíthető tárgytól és viseleti elemtől eltekintve (pl. gömbös fülbevalók, gyöngyös-amulettes tarsolyok), többnyire már csak az eltérő viseleti módban, a relatív „gazdagságban”, egyes használati eszközök viseleti tartozékként való sírba kerülésében (övön viselt készség-készletek), s néhány rítuselemben jelenik meg a különbség. Nem véletlen, hogy az An- jou-kori falusi viseletét - Csút (Budapest) vagy Ducó (ma Ducové/Kostolec, Szlovákia) néhány sírjától eltekintve67 — a mai napig is többnyire Ötömös (Csong- rád m.), Nosza-Hinga (ma Szerbia) és Szabó Kálmán Kecskemét (Bács-Kiskun m.) környéki, voltaképpen kun népességű temetői reprezentálják a szakiroda65 A magyarországi kun ill. jász régészeti emlékanyag Páló- czi Horváth András rendszere szerinti „B” csoportja: PÁ- LÓCZI HORVÁTH 1985, 93-100.; uő 1993, 171-172., 76.j. Főbb lelőhelyei: Ötömös (MÓRA 1906, 18-27.; uő 1908, 369-371.; SZÉLL 1940, 161-165.), Kecskemét környéki temetők: Ágasegyháza, Aranyegyháza, Bocsa, Bene (SZABÓ 1938, 40-55.), Karcag-Orgondaszent- miklós, Asszonyszállás, Négyszállás I—II., Jászágó (SEL- MECZI 1992a, 12-19., 31^*6., 101-107., 135-164., 201-209.; uő 1992b.; uő 1996a, 63-65.; uő 1996b, 78. uő 1996c, 83-87.); Szentkirály (PÁLÓCZI HORVÁTH 1976, 293-302.), Csengele (HORVÁTH 1977, 91-126.; uő. 2001, 57-85.), Nosza-Hinga (SHAFARIK - SCHULMANN 1954, 5-55.; STANOJEV 1989, 70-88.), Perká- ta-Kőhalmi-dűlő, Sárosd/Jakabszállás-Pusztatemplom (HATHÁZI 1988, 106-108.; uő 1991, 651-674.; uő 2004, 19-151.). 66 HATHÁZI 2005c, 103. 67 Csút: GEREVICH 1943, 105-166.; Ducó: RUTTKAY 1989, 355-376.; uő 2005, 32-37. lomban.68 Vagyis az Anjou-kori kun temetők kutatási eredményeiben a „magyar” cintermek szempontjából is figyelemre méltó, de sokszor mellőzött lehetőségek rejlenek.69 A Nyúli-dűlő nagy tömegű tárgyi emlékanyagának feldolgozása és közzététele remélhetően e tekintetben is áttörést hozhat. Kétségtelen, hogy a templom körüli temetők 15-16. századi korszakában ezen Anjou-kori különbséget egyfajta „kiegyenlítődés” követi: egyrészt a kun asszimiláció előre haladásának eredményeként, másrészt a magyar temetkezések relatív „újragazdagodása” révén.70 A nyúli-dűlői kun szállástemető - gondosan dokumentált szuperpozícióival, a viszonylag gyakori obulusadással, s nem utolsó sorban a nagy sírszámból adódó lelettömegével - reményeink szerint a 15-16. század vonatkozásában is fontos adalékokkal szolgálhat a sírleleteink tipológiai és kronológiai rendszerezéséhez (pl. huzalsodronyos és egyéb pártatípusok, öntött mhakapcsok és párizsi kapcsok, gyöngyök, gombok, gyűrűk, veretes pártaövek, övmerevítők és egyéb övcsatok különböző típusai). Az Anjou-kori periódus esetében páratlan lehetőség nyílik a kőhal68 MÓRA 1906, 18-27.; uő 1908, 369-371.; SZÉLL 1940, 161-165.; SHAFARIK - SCHULMANN 1954, 5-55.; STANOJEV 1989, 70-88.; SZABÓ 1938, 40-55. Itt természetesen megemlíthetnénk Kiskunfélegyháza (BÁLINT 1956, 55-84.; továbbá Rosta Szabolcs jelenleg is folyamatban lévő feltárása); Nyárlőrinc (V. SZÉKELY 1987, 81-85.; uő 2002, 35^44.); Szer (HORVÁTH 1975, 343-374.; BÉRES 1996, 32-35.) és Kecskemét (BICZÓ 1976, 329-360.) - alapvetően magyar települések - néhány gazdagabb, akár „kun jellegűnek” is mondható sír-együttesét. Ezek azonban más vonatkozásokban is (pl. gömbdíszes, vagy kérdőjel alakú fülbevalók) a közvetlenül szomszédos kun területek kulturális hatásait hordozzák, vagy egyenesen visszaigazolják a történeti forrásokból is ismert szorosabb (migrációs) kapcsolatokat. Ugyanez mondható el az e tekintetben is kiemelkedő jelentőségű Bugac-Felsőmonostor plébániatemploma körüli temetkezésekről (SÁROSI 2005, 233-238., Rosta Szabolcs jelenleg is folyamatban lévő feltárása). Aracs kapcsán a lehetőséget - helynévi és okleveles adatokra is hivatkozva - Stanojev szintén felveti (STANOJEV 2009, 71.). 69 Úgy tűnik, hogy a templom körüli temetőink tárgyi anyagával foglalkozó kutatás továbbra is elsősorban az etni- kai/kulturális szakkérdésként tartja csak számon e temetőket, nem élve azok tárgytipológiai és kronológiai szempontból hasznosítható információival és eredményeivel. Vö. RITOÓK 2010, 475-476., 31. j. 70 HATHÁZI 2005c, 105-106. 256
