Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Hatházi Gábor–Kovács Loránd Olivér: Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta–Nyúli dűlő lelőhelyen – Falu, templom és temetők
Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta- Nyúli-dűlő lelőhelyen mi-dűlői „szállás-pár” temetőjével való szoros ösz- szevetésre is. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a kőhalmi-dűlői temető csupán a 13. század vége -14. század vége közti időszakra vonatkozóan tudott ismeretekkel szolgálni,71 a Mezőfoldi kunok 15-16. századi korszaka (eltekintve Sárosd/Jakabszállás- Pusztatemplom csekély temető-töredékétől)72 csak most, a nyúli-dűlői feltárás eredményeként válhat érdemben tanulmányozhatóvá. A leletanyag részletekbe menő vizsgálata előtt csak a legfontosabb ásatási megfigyelések vázlatos számbavételére szorítkozhatunk. Az elhunytakat vörösfenyő koporsóba temették, melyeknek maradványait több esetben megtaláltuk: koporsókapcsot, koporsó vasa- latot, koporsószeget és zárszerkezeteket is, a rátapadt famaradványokkal (S-2082, 23. kép). Egyes esetekben megfigyelhető volt a holttest vászonanyagú halotti szemfedőbe való göngyölése, illetve a fej alá helyezett párna-féleség használata is. Néhány esetben a sírban való tüzelés nyomai szintén észlelhetőek voltak (mindig a sírfenéken, jelezve, hogy a tüzelés a halott sírba helyezése előtt történt). Gyakorinak mondható a halotti obulus - főként Nagy Lajos (1342-82), Zsig- mond (1387-1437) és Mátyás (1458-90) veretéinek - sírba helyezése, melyet különböző formában tettek az elhunyt mellé (szájban, kézbe adva, ritkábban a lábra helyezve). Több esetben megfigyelhető volt beszórt növényi magvak jelenléte a sírokban, illetve néhány esetben állatcsontok is felbukkantak (például két lefejezett szárnyas) (S-1397 sír, S-0727 és S-0728 melléklet 24. kép). E pogány jellegű mellékletek előkerülési helyzete néhány esetben annak lehetőségét is felvetheti, hogy azok valamilyen romlandó anyagú edénybe helyezve kerültek a sírba. Perkátán a kun periódushoz kapcsolódik a kegyúri viszonyrendszerrel nyilvánvalóan kapcsolatba nem hozható, templomon belüli temetkezések megjelenése is. Megfigyeléseink megerősítik a kérdéskörre irányuló korábbi kutatásokat,73 melyek a későközépkorba utalják a szokás térhóditását. A nyúli-dülői templomban az első jelek az Anjou-kor második felétől észlelhetők (S-709, egy feldúlt, Nagy Lajos (1342-1382) szerecsenfej es dénárjával keltezett sír formájában). 71 HATHÁZI 1991, 651-674.; uő 2004, 19-132. 72 HATHÁZI 1988, 106-108.; uő 2004, 132-151. 73 R1TOÓK 1997b, 209.; uő 2010, 482-183.; KUBINY1 2005,16.; kun vonatkozásban: HATHÁZI 2004,131-132. A templomon belüli további, 15. századi mellékleteket tartalmazó temetkezések körét a templomfeltárás kapcsán már tárgyaltuk. (8-9. kép) A kun viseleti emlékek körére térve, az Anjou-kori sírok - a Kőhalmi-dűlői temetőhöz hasonlóan - nagy számban tartalmaznak aranyozott ezüst, préselt le- mezvereteket (25. kép 1-12), feliratos kerek csatokat (26. kép 9.), valamint a felhúzott lemezgömbös fülbevalókat (S-1755, 26. kép 1.) és gyönggyel varrott tarsolyokat (S-1016, 27. kép). A „gazdag” ékszerezettség elsősorban a kerek lemezfejes ezüstgyürűk (25. kép 13-19.) nagy számában mutatkozik meg (a vésett díszítés jobbára monogramos, pánt-, ill. huzalkarikás változatban egyaránt). A temető 15-16. századi horizontjának sírjaiban számottevő mennyiségben vannak jelen a különböző pártatípusok (28. kép 1.) és pártaö- vek. Utóbbiak elsősorban a fémveretes változatok (28. kép 3-4.), csontból esztergált övkészlet csupán egy ízben bukkant fel. (29. kép) A templom körüli temetőbe a kun szállás lakói bizonyítható módon a 16. század középső harmadának legelején temetkeztek utoljára, amit I. Ferdinánd (1526-1564) egy 1531-es kibocsátású obulusával kísért sír jelez (S-2000). A cinterem újkori utóhasználata (5. számú temető) A Nyúli-dűlői cinterem számos pontján bukkantunk olyan temetkezésekre, melyek a kun település 1540- es évekre bekövetkezett elnéptelenedése ellenére a temető következetes újkori utóhasználatát jelzik. Ezek legtöbbje kisgyermek sekély, gyakran fordított tájolású síija (olykor jól körülhatárolható csoportokban), de esetenként kereszteletlen csecsemőkre utaló, a talaj- művelés által összezúzott agyagedények is azonosíthatók voltak. Mindkét jelenség jól ismert a szakiroda- lomból.74 Ezzel szemben a kőhalmi-dűlői temetőben észlelt hasra fektetett utótemetkezések itt nem jelentkeztek.75 Külön csoportot alkotva, az egykori cinterem „belső” határoló rendszerét adó hármas-ároköv K-i és D-i szakaszának süllyedéses sávjában koporsós temet74 Kereszteletlen csecsemők újkori síijairól, temetőiről a teljesség igénye nélkül: SZABÓ 1985, 14., 39., 53.; TARI 1994, 223-232.; uő 1995, 83-85.; KOVÁCS 2006, 355-364. A fazékban temetett kereszteletlen csecsemőkről: SELMECZI 1992a, 227-230.; BÉRES 2005, 303. 75 HATHÁZI 2004, 69-70. 257
