Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Hatházi Gábor–Kovács Loránd Olivér: Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta–Nyúli dűlő lelőhelyen – Falu, templom és temetők
Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta-Nyúli-dűlő lelőhelyen meg, így betöltésének „rendkívüli eseményre” utaló jellege is értelmezésre vár. Tény azonban, hogy a feltárt Árpád-kori településrészen semmi nem utal arra, hogy a falut is ilyen nyomokat hagyó csapás érte volna. További kérdéseket vetnek fel az árok tekintélyes méretei, a nyomvonal számos pontján nagy tömegben jelentkező égett agyagtapasztás, valamint az árok D-i, összeszűkülő szakaszán feltárt cinterem-bejárat. (16. kép) Itt olyan, az árok aljába mélyedő, nagyobb méretű cölöpökből álló szerkezet nyomait sikerült rögzíteni, amely egy állandó fahídhoz tartozhatott. Mindezek együttese a 13. században feltöltött cin teremhatár erődített jellegére mutat, a feltárók véleménye szerint felvetve annak lehetőségét is, hogy a szokatlanul nagyméretű árok belső oldalán cölöpszerkezetü, fonott-sa- razott palánkfal állhatott: hasonló jellegű falusi védelmi rendszer, mint amilyen Csengele-Bogárhát templomát övezte a tatárjárás idején.29 A palánkfalra utaló cölöplyukak azonban nem kerültek elő. Magyarázatul felvethető, hogy az árok belső oldala mentén feltételezett cölöpsor az árok kitermelt földjéből emelt magas sáncba lett ültetve, mely egy későbbi tereprendezés során felszámolásra került. A hiányra egy másik megoldást jelenthet, hogy a várt helyen, vagyis az „erődárok” belső oldalán egy második, ugyancsak „U” átmetszetű, de kevésbé mély és jelentősen keskenyebb árok került feltárásra (S-0226, szélesség: 1,6 m, mélység: 2-3 m). E később szintén feltöltött árok, s az általa bolygatott sírok leletanyagának kiértékelése még előttünk áll. így az árok korára nézve egyelőre csupán annyi bizonyos, hogy a cinteremhatár „belső” nyomvonalának soron következő, 3. periódusa beásásával ugyanúgy vágta, mint a szomszédos, erődített Árpád-kori árkot. A 3. periódust jelentő, szintén „U” átmetszetű árkot a már megismert határoló öveket elválasztó keskeny földgerincbe mélyítették, így az beásásával mindkét korábbi objektumot metszette (S-0119, 5. és 14-15. kép). A 3. árokperiódus létesítése minden valószínűség szerint a templom 15. század első harmadára - felére tehető gótikus átalakításával függ össze. Ugyanígy hozható kapcsolatba használaton kívül kerülése is a templom már tárgyalt pusztulásával: az árkot ennek Mátyás (1458-1490) pénzeivel keltezett bontási törmeléke töltötte fel. E gazdag 15. századi kerámia anyagot tartalmazó betöltésből került elő egyébként a lelőhely egyik legkiemelkedőbb lelete is, egy rézle29 HORVÁTH 2001, 79-81. mezből vert, vésett, Limoges-i jellegű 13. századi körmeneti kereszt korpusza (S-0119, 17. kép).30 * A közel 20 cm magas, koronás Jézus-alak eredetileg aranyozott volt, majd - egy későbbi javítás eredményeként - új ón-ólom bevonatot kapott. Ez a korpusz tartós használatára mutató, utólagos javítás magyarázattal szolgálhat arra is, hogy a liturgikus tárgy miként kerülhetett a készítési korához viszonyítva kései rétegbe. A cintermet nagyobb, 61,2x53,2 m-es alapterületen körülölelő „külső” határoló rendszer esetében ugyancsak 3 periódus különíthető el. (5. kép) Az objektumok egyike egy „V” átmetszetű kerítőárok (S-1905, szélesség: 2 m, mélység: 1,6-2,4 m). Ennek belső, vagyis a cinterem felőli oldalán egy további, sekélyebb „U” átmetszetű árok is napvilágra került (S-3441, szélesség: 0,5 m, mélység: 0,2-0,4 m), mely helyenként ösz- szenyílik a „V” átmetszetű árokkal. A két árok kora és egymáshoz való viszonya ma még tisztázatlan, csak annyi állapítható meg, hogy mindkettő korábbi temetkezéseket vág, ugyanakkor egyikükre sem temettek későbbi sírokat. A ”V” átmetszetű árok korához nyújt további adalékot a külső kerítőrendszer valószínűleg legutolsó fázisa. Az árok használaton kívül kerülését és feltöltését követően, annak megsüllyedt nyomvonalát követve, egy „sáncszerű”, földbe rakott kőkerí- tés/kőtöltés emelésére került sor (S-1904, jelentkezési szint: -0,25 m, alapozási mélység: -0,4 m). Fontos kronológiai támpont, hogy e föld-kő kerítés ugyancsak az elbontott templom kőanyagát használta fel másodlagosan. Ennek megfelelően létrejötte összefügghet a „belső” árokrendszer legkésőbbi fázisának a 15. század utolsó harmadára - végére tehető felszámolásával, esetleg a cinterem 15. század végi - 16. század eleji kőből épített kamerével/osszáriumával lehet egyidős. Biztos eredményeket ez esetben is csak a részletekbe menő feldolgozása hozhat. A temetők A nyúli-dülői lelőhely-komplexum megelőző feltárása nagy hangsúllyal érintette a településekhez kapcsolódó temetőket is, régészeti korszakainak szinte mindegyike esetében. A munka során 7 temető mindösszesen 4 668 sírja és több osszarium (hozzávetőleg 4-500 elhunyt) került napvilágra. 30 KOVÁCS 1968, 13-24.; Uő 1998, 55-78.; LOVAG 1999, 47—48., 50-51. 249
