Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Hatházi Gábor–Kovács Loránd Olivér: Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta–Nyúli dűlő lelőhelyen – Falu, templom és temetők

Hatházi Gábor - Kovács Loránd Olivér A temető-egységek az alábbiak: 1. számú temető: ké­ső-bronzkori umatemető, a templom körüli temető közvetlen szomszédságában, attól északra. 2. számú temető: kora Árpád-kori soros köznépi temető, a kö­zépkori templom közvetlen körzetében. 3. számú te­mető: a templom körüli temető Árpád-kori periódusa. 4. számú temető: a templom körüli temető későkö­zépkori, kun periódusa. 5. számú temető: a templom körüli temető utóhasználatra utaló, újkori temetke­zések csoportja. 6-7. számú temetők: két, a lelőhely más pontjain napvilágra jutott újkori (17-18. századi) kistemetők. E munkánk elsősorban a 2—4. számú temetőkben folyt kutatásokat vázolja, röviden érintve a cinterem újkori utótemetkezéseinek (5. számú temető) kérdéskörét is. Az e temetőkben feltárt sírok száma együttesen 5 000 körül mozog.31 Azonban a tekintélyes lépték ellenére is hangsúlyozandó, hogy a tényleges sírszám legalább 8 ezerre becsülhető. Egyrészt a templom körüli teme­tők esetében itt is igen magas a középkori cintermek sajátos használatából fakadó „természetes” sírpusztu­lási arány, amit a későbbi talajmüvelés káros hatásai tovább fokoztak, másrészt az Árpád-kori soros közné­pi temetőnek a beruházási nyomvonal által nem érin­tett részén további 1 500-2 000 sir földben maradásá­val számolhatunk. A 2—3. számú Árpád-kori temetők Már a feltárások kezdetén világossá vált, hogy a temp­lomot és a hozzá tartozó Árpád-kori magyar, majd kun cintermet egy - Ny-K-i irányban mintegy 120 m hosszan elnyúló, szélességét tekintve maradéktalanul nem tisztázott, csupán az épülő út 60 m széles nyom­vonalában megkutatott - kora Árpád-kori soros köz­népi temető övezi. Pontosabban igen valószínű, hogy a templom és megszentelt temetője egy korábbi soros temető K-i részére rétegződött. Hogy nem „egymás mellettiségről” van szó, arra sokatmondó jel utal: a so­31 Talán nem tévedünk jelentősen, ha Perkáta-Nyúli-dűlőt látjuk - a feltárt sírok számát tekintve - a Kárpát-meden­ce ma ismert legnagyobb 10/11 - 16/17. századi temető­jének. All. század első harmadától a 17. század közepé­ig használt Kaposvár - 61. sz. úti temető feltárt sírjainak száma 1244 (BÁRDOS 1978, 188-233.; 1987, 5-76.), a 9. századtól kisebb-nagyobb megszakításokkal a 19. szá­zadig használt Ducó (ma Ducové-Kostolec, Szlovákia) feltárt sírjainak száma 1882 (RUTTKAY 2004, 32-37.). ros temető K-i peremére, mely túlnyúlik a cintermen is, utóbb az Árpád-kori falu 12-13. századi periódusa épült rá. (4. kép) A Nyúli-dülő soros temetőjének Ny-K-i tájolású ha­lottal mellett ritkán találtunk a túlvilági útra való fel­készítéssel összefüggő, valódi mellékleteket. A sze­rény leletek jobbára ékszerek, a haj- és ruhaviselet tartozékai, a sírok magas számához viszonyítva meg­lehetősen ritkán jelentkeztek a halotti obulusok. A legkorábbi sírok néhány „archaikusnak” tekinthető, de már csak másodlagos felhasználású viseleti emléke megengedi a felvetést, hogy a soros temető megnyi­tását all. század legelejére, esetleg még a 10. század végére helyezzük. E körbe sorolható néhány kéttagú csüngő alkatrésze (S-3084, 18. kép 1.), egy szív ala­kú préselt kaftánveret (S-0234, 18. kép 3.), egyéb 10. századi verettípusok (S-0001, 18. kép 2.),32 valamint egy lefelé szélesedő spirálcsüngős karikaékszer (S- 0908, 18. kép 4.).33 A temető használatának súlypontja azonban egyértelműen all. századot és a 12. század első felét felölelő időszak. Ezt az S-végü hajkari­kák és gyöngytípusok különböző változatai (köztük ezüstfóliás példányok, S-1263, 18. kép 5.)34 mellett egyéb ékességek - pl. lunula (S-3569, 18. kép 6.),35 sodrott nyakperec (S-8647, 19. kép l.),36 állatfejes nyitott karperec (S-3147, 19. kép 2.)37 - is jeleznek. A sírleletek körében más kulturális közegből eredez­tethető tárgyak is jelen vannak. Többek között egy, a templom kapcsán már említett bizánci-balkáni jellegű (feldolgozói által délkelet-európai kapcsolatának ne­vezett) rácsmintás öntött kereszt, all. század máso­32 A hatalmas irodalommal rendelkező 10. századi verettí­pusok áttekintő összefoglalása a karosi temetők kapcsán: RÉVÉSZ 1996, 94—133, az emlékkor legfontosabb da­rabjairól: HONFOGLALÓ 1996. A kéttagú csüngőkről: SZŐKE 1962, 73-75.; BÁLINT 1991, 123-138., 155. A veretek kései divatjáról vagy - pl. kéttagú csüngök alkat­részeinek - nyakékhez tartozó csüngőként való másodla­gos használatáról a 10. század második felében, esetleg a 11. század elején: RÉVÉSZ 1996, 94.; ISTVÁNOVITS 2003, 296-297., 316-317., 320., további irodalommal. 33 SZŐKE 1962, 39-42. 34 SZŐKE 1962, 89-90.; SZŐKE - VÁNDOR 1987, 63- 65. 35 KRALOVÁNSZKY 1959, 76-81.; SZŐKE 1962, 90- 91.; SZŐKE - VÁNDOR 1987, 65-66. 36 SZŐKE 1962, 92-93.; KOVÁCS 1994, 115. 37 SZŐKE 1962, 96.; KOVÁCS 1994, 132-138. 250

Next

/
Thumbnails
Contents