Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Hatházi Gábor–Kovács Loránd Olivér: Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta–Nyúli dűlő lelőhelyen – Falu, templom és temetők
Hatházi Gábor - Kovács Loránd Olivér nem kiadó épületmaradvány funkcionális szempontból szintén csak találgatásokra ad módot, e tekintetben jelenleg megosztva e sorok íróinak véleményét is. A másodlagos felhasználású 2. századi faragványtöredé- keket figyelembe véve kézenfekvő, hogy egy ismeretlen rendeltetésű, késő-római (3—4. századi) építmény maradványával számoljunk. Természetesen vizsgálandó egy, az Árpád-kor korábbi (11—12. századi) szakaszában, római kőanyag felhasználásával emelt egyház lehetősége is. Az alaprajz és a csekély méretek azonban a szögletes hajós, félköríves záródású változatot eleve kizárják. A 2/3 köríves falszakasz legfeljebb egy kerek hajójú, köríves apszisú rotunda lehetőségét vethetné fel,26 amit viszont a körívhez csatlakozó falszakasz vonala, továbbá megint csak a méretek látszanak cáfolni.27 De nem támogatják egy, a 12. századnál korábbi templom feltételezését a kora Árpád-kori soros temető cinteremmé való átfej lődésének kronológiai megfigyelései sem. E később részletezendő adatok a temetőszerkezetnek a templom emelésével szorosan összefüggő változását a 12. század utolsó negyedére határozzák meg. Márpedig e látványos átalakulás a III. István (1162-1172) idején vagy röviddel azt követően emelt, patkóíves templommal hozható csak időrendi összhangba. Az 1. periódus kérdéseire reményeink szerint a feltárási adatok és a leletanyag részletekbe menő feldolgozása a jelenleginél megnyugtatóbb választ tud majd adni. Végezetül, a 15-16. századi oklevelek alapján a kutatás egy korábbi szakaszában a feltárók részéről felvetődött, hogy a Nyúli-dűlő temploma lenne azonos az 1417 és 1517 között több ízben említett, Boldogságos 26 GERVERS-MOLNÁR 1972, 32-37.; KOZÁK 1990, 317-341. 27 Kérdés, hogy mennyiben véletlenszerű, de alaprajzát és méreteit tekintve a Nyúli-dűlői jelenséggel rokon vonásokat mutató objektum került napvilágra Nagytályán (Heves m.), a 13. század harmadik harmada és a 15. század első fele közötti időszakban legalább 3 periódusban kiépült középkori plébániatemplom belsejében. A feltáró Kovács Béla soraiból ítélve a jelenség funkcionális megítélhetősége és keltezhetősége terén is igen hasonló a helyzet: „A templom hajójának K-i végén, középen, közvetlenül a bolygatatlan altalajon sárba rakott, igen rossz alapfalat találtunk, amely 1,8x2,0 m-es téglalap alakú teret zárt be. D-i oldalán kivállasodott és itt mintegy 3 m hosszú, Ny felé futó falban folytatódott. Méretei nem engedik meg azt a feltevést, hogy egy igen kisméretű kápolna szentélye és D-i hajófala került elő; rendeltetését magyarázni nem tudjuk.” (KOVÁCS 1972,140., Lábra). Szűz Mária tiszteletére szentelt egyházzal. Amennyiben figyelembe vesszük, hogy a Nyúli-dűlő temploma legkésőbb a 15. század végén elbontásra került, miközben II. Lajos (1516-1526) oklevele a Szűz Má- ria-templomot még 1517-ben is álló és működő egyházként említi,28 * úgy továbbra sem vethető el kategorikusan, hogy annak a Hosszú- és Kereklaposi-dűlői kun szállásrész adhatott otthont. A templom cintermét övező árok- és kerítésrendszer Mint arra már többször is utaltunk, a templom cintermét - legkorábbi korszakától eltekintve, amikor erről a sírok szóródásából ítélve sövénykerítés gondoskodott - többször megújított árok- és kerítésrendszer határolta. (5. kép) Az egyes periódusok nyomvonala nem volt teljesen azonos, az általuk körülölelt temető- terület a különböző korszakokban bővült vagy szűkült, reményeink szerint fontos relatív kronológiai többlet- információkkal segítve majd a részletes temetőelemzés eszköztárát is. Hozzátehetjük, hogy a periódusok közül egyesek — tekintélyes méreteikből ítélve - nem csak a megszentelt föld lehatárolását szolgálhatták, hanem a védelmet is. Túlzás lenne azt állítani, hogy „erődtemplommal” állnánk szemben, az azonban kétségtelen, hogy a nyúli-dűlői templom és cinterme egyes korszakokban „refugium” szerepet is betöltött a település életében. A cinterem - sarkain erősen lekerekített négyszöget kiadó - területét alapvetően két, külön-külön is többször megújított határoló-rendszer övezte. Kialakításuk számos esetben korábbi sírok pusztításával vagy részbeni bolygatásával járt együtt, mint ahogy használaton kívül kerülésük után gyakran került sor rátemetkezésekre is, hasznos támpontokat adva a határoló objektumok keltezésének későbbi pontosításához. A „belső”, vagyis a temető egy szűkebb hányadát lehatároló (alapterület: 47,6x43,4 m), 3 periódusú árokrendszer (5. kép) legkorábbi egysége a cinterem Árpád-kori időszakának emléke (S-2025). Az „U” átmet- szetü árkot (szélesség: 4 m, mélység: 3 m, 14-15. kép) felszámoló betöltés erősen égett-kevert, hamus-szenes pusztulási törmelék, jelentős mennyiségű másodlagosan átégett paticsröggel. Kerámia anyaga 13. századi. Az árok részletekbe menő elemzése még nem történt 28 ERDŐS - HATHÁZI 1996, 103.; HATHÁZI 2004, 227. 248
