Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Hatházi Gábor–Kovács Loránd Olivér: Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta–Nyúli dűlő lelőhelyen – Falu, templom és temetők
Hatházi Gábor - Kovács Loránd Olivér A feltárt részletek ismertetése előtt feltétlenül előre kell bocsátanunk, hogy a Nyúli-dűlőben nem csupán a magyarországi kunság eddigi legnagyobb és legteljesebben megismerhető temetője került napvilágra, a hozzá tartozó szállás részletével. Legalább ekkora jelentőséget hordoznak az Árpád-kori előzmények is, mind a település, mind a temető vonatkozásában. Különösen az Árpád-kori temető hozott meglepetést. A feltárások nyomán megállapítást nyert ugyanis, hogy a kétperiódusú (Árpád-kori magyar és későközépkori kun) templom körüli temetőt egy nagy kiterjedésű és magas sírszámú kora Árpád-kori soros köznépi temető előzte meg (3-4. kép). Pontosabban: feltehető, hogy az Árpád-kori templomos temető nem más, mint e soros köznépi temető keleti részének cinteremmé való leszűkítése. A továbbiakban a fontosabb objektumok és emlékcsoportok sorrendjében tárgyaljuk a lelőhely középkori emlékeit. A templom és egyéb épületmaradványok a cinterem területén A több periódusú templom és kb. 41x38 m-es kiterjedésű, ugyancsak többször megújított határoló-rendszerrel övezett cinterme (3. térkép, 3-4., 6. kép) a lelőhely-komplexum középső szakaszán, a részterület hozzávetőleges Ny-K-i középtengelyében helyezkedik el: a Nyúli-dűlő völgyperemét képező löszhát egyik É-D-i irányú, a tszf.m. 130 m-es szintvonalával körülhatárolható kiszögellésének D-i végén. (2. térkép) E kiemelkedés tekinthető a patakok felé ereszkedő domboldalakat elfoglaló Árpád-kori falu majd kun szállás egyik legmagasabb pontjának.16 Az adatait tekintve utoljára 1986-ban frissített 10 000-es térképen közvetlen környezetétől még 1-1,25 m szintkülönbséggel elváló kiemelkedés a feltárások kezdetére lényegében már nem volt észlelhető, drasztikus szintlekopást jelezve. Már az alig 25 cm mélyen szántott rétegben is tömegesen való viszony vizsgálata sem, mely körzetben szórványos római kori leletjelentkezés is tapasztalható volt. ERDŐS - HATHÁZI 1996, 18. /18.1h./, 22. /45.1h./. 16 Alig mutat alacsonyabb szintet, mint a vele szemben, a Pistola-patak D-i partján emelkedő bronzkori földvár (Faluhelyi-dűlő, Vitézi földek). Külön érdekessége a már említett 1950-es évekből származó légi felvételnek, hogy azon jól kivehető egy, a két objektumot összekötő út is, mely a templommal éppen egyvonalban nyíló bevágáson át vezet a löszplató belsejébe. jelentkeztek a cinterem feldúlt sírjai, s közvetlenül e szántott réteg alatt megjelentek az érintetlen temetkezések is. Ennek megfelelően gépi humuszolásra e szakaszon nem került sor, a kézi feltárás lényegében - 25 cm-en megindult.17 A templom épületegyüttese A templom helyét egy kb. 18x10 m-es kiterjedésű, erősen kevert, habarcsos - apró kőtörmelékes - tetőcserepes omladékfolt jelezte a cinterem centrumában (3—5. kép). Pusztulásának mértékét jelzi, hogy a felmenő falakból még indítási csonkok sem maradtak, összefüggő alapozási szakaszok is csak az É-i oldal néhány (szerencsére a leglényegesebb) pontján voltak észlelhetők. Az épületegyüttes meghatározó hányada - néhány helyén hagyott nagyobb kő kivételével - maradéktalanul kitermelt és omladékkal visszatöltött alapozási árkok formájában volt csak dokumentálható. (6-7. kép) Ennek ellenére az ásatás során jelentős mennyiségű információt sikerült rögzíteni 3 főbb építési periódus elkülönítése mellett, melyek pontos kormeghatározását a leletanyag (főként a templommal szuperpozíciós viszonyban álló sírok leleteinek) feldolgozása nyomán tudunk majd véglegesíteni. Az épületegyüttes legkorábbi periódusának (5. kép) egy 2/3 köríves, továbbá egy ehhez szögben enyhén törő és szabálytalan egyenessel becsatlakozó kb. 4 m-es falszakasz (S-0418), pontosabban annak jobbára kitermelt alapozási árka tekinthető. (Az alapozási árok szélessége: 0,9-1 m, jelentkezési szint: -0,8 m, mélység: -1,1-1,2 m, a köríves szakasz belvilága: kb. 2x1,7 m, nyílásának szélessége: 1 m). Az épületmaradványnak a Ny-i és É-i oldalon nem volt azonosítható folytatása. Az alapozási árok szorosan tömörített, de kötésben nem lévő kő- és habarcstörmelékes betöltésének kőanyaga római kori töredékekből állt (S-0224, S-0228). A köríves szakasz É-i és K-i részén, valamint az egyenes falszakasz esetében ez csupán „öklömnyi” töredékeket jelentett, azonban a körív D-i oldalán már nagyméretű, jelentős műrészleteket őrző 2. századi darabok is napvilágra kerültek: többek között egy feliratos- és egy ko- csi-jelenetes sírkőtöredék. (12. kép) Ez utóbbi darabon 17 A feltárás geodéziai, ill. térinformatikai feldolgozása a cikk készültekor még nem zárult le teljes körűen, így tájékoztató mélységadatként csak a szántóföld térfelszínétől számított értékeket tudunk megadni. 244
