Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Hatházi Gábor–Kovács Loránd Olivér: Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta–Nyúli dűlő lelőhelyen – Falu, templom és temetők
Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta-Nyúli-dűlő lelőhelyen olyan habarcsnyomok is felfedezhetők voltak, melyek még a római korban bekövetkezett, másodlagos fel- használást jeleznek: ennek megfelelően a feltárás során rögzített funkcionális helyzetük már „harmadlagosnak” tekinthető. Az alapozási árok e szakaszán a római kori kőbetöltés tetejének lezárásként az előzőtől eltérő ösz- szetételü habarcsréteg került elterítésre. A 2/3 köríves építmény eredeti falazatának építési korára nézve tehát semmilyen támponttal sem rendelkezünk. Csak annyi rögzíthető biztosan, hogy ahhoz - kitermelt alapozási árkának anyagából ítélve - kizárólag 2. századi római kőanyag szolgált nyersanyagként. A felmenő szakaszok elbontásának okára és idejére a később ismertetendő 2. periódus Árpád-kori megépülése adhatja a legvalószínűbb magyarázatot (S-0204, S-0205). Az ekkor még bizonyosan nem bolygatott alsóbb alapozási szakaszok kitermelése, majd vissza- tömörítése és habarcsos lefedése viszont egyértelműen keltezhető: a római kori kövekből álló betöltésből kizárólag 15. századi kerámiatöredékek kerültek elő, valamint Zsigmond (1387-1437) egy parvusa (S-0418). Az alapozási árok habarcsos lefedésére az É-i oldalon egy vegyes kő-téglafalazatú sírhely épült rá (S-0304, 8. kép). Ennek korát - a benne lelt feldúlt temetkezésekhez (S-0225) köthető tárgyak, egy párizsi kapocs (9. kép) és egy öntött bronz övmerevítő (10. kép) - a 15. századra valószínűsítik. Ettől D-re, ugyanilyen szuperpozíciós helyzetben került feltárásra egy megint csak 15. századi spirálsodronyos pártával temetett kisleány sírja (S-2222). A 2. periódusként meghatározható épület (6. kép) már bizonyosan az Árpád-kori település temploma volt (S-0203, S-0204, S-0205). Az ÉK-DNY tájolású, kisméretű román-kori templom hajója téglalap alaprajzú, szentélye patkóíves záródású. (Hossza a szentéllyel együtt: 12,3 m, szélessége: 7,3 m, alapfal szélessége: 1 m, alapozási mélysége: -0,65-0,75 m). Falait szinte teljes egészében elbontották, alaprajza a túlnyomórészt fenekéig kitermelt, kőtörmelékes-habarcsos visszatöl- tésű alapozási árkok formájában volt dokumentálható (S-0205). Felmenő fal csonkja tehát sehol, alapfal is csak az É-i oldal 4,5-5 m-nyi K-i szakaszán maradt fenn (7. kép): szerencsésen megőrizve azonban a hajó és a patkóíves szentélyzáródás csatlakozását, belső oldalon a diadalív indításával (S-0204). Ennek alapján megállapítható volt, hogy a templom építéséhez a mészkő több mint 20 fajtáját használták fel, továbbá az is, hogy a rendkívül erős, meszes habarcsba rakott, szabálytalan törtköves, vegyes mészkőfalazat anyagának egy része az 1. periódus római kori anyagával megegyező.18 Ezzel összefüggésben is figyelemre méltó, hogy az Árpád-kori templom apszisának belső íve milyen szorosan követi az 1. periódus 2/3 köríves szakaszát (minimális ráfedés csak az É-i oldalon tapasztalható). Mint ahogy az Árpád-kori templom falalapozása lényegében ugyanazon mélységig nyúlik le, mint ameddig az 1. periódus falait visszabontották. Kézenfekvő tehát annak feltételezése, hogy a patkóíves szentélyzáródású Árpád-kori templom megépítése az 1. periódus ismeretében, jelentős részének, vagyis a részben talán még álló romok és a földfelszínhez közeli alapozási szakaszok eltüntetésével, kőanyagának felhasználásával járt együtt. (Itt utalunk vissza a kőben szegény szükebb térség római kori romjainak feltételezett településszervező hatására az Árpád-kori templomos falvak kialakulásában, mely az 1990-es években hipotetikusan a Nyúli-dülő vonatkozásában is felmerült).19 Az 1. periódus falalapozásának ekkor még helyén hagyott alsóbb szintjei (melyek kitermelésére, mint láttuk, a 15. században került csak sor) talán a laza löszre, és meglehetősen sekélyen alapozott templom statikai megerősítését is célozták. A templom bejárata a hajó D-i oldalán, a szentély és a hajó csatlakozása felé eső részen nyílhatott. Ennek egyértelmű építészeti részletei ugyan nem maradtak fenn, azonban az alapozási árok e szakaszon észlelhető küszöbszerű kiszélesedése erre látszik utalni. Ugyanezt erősíti a templomot körülölelő cinterem sírjainak e térségben való ritkulása is, mely jelenség alapján a cinterem régészetileg azonosított bejáratától idáig vezető út (az Árpád-kori síroktól alig érintett, a kun szállástemető sírjaitól pedig bizonyosan elkerült) nyomvonala is tisztán követhető volt.20 A hajó Ny-i felében, a 18 A kőanyag fennmaradó része esetében pedig felmerül, hogy új „nyersanyag lelőhelyként” további római kori romok is bevonásra kerültek a környékről. 19 ERDŐS-HATHÁZI 1996, 78.; HATHÁZI 2004, 158., 9. térkép, 2005b, 105., 62. tábla - térképeken a római előzményekkel rendelkező Árpád-kori faluhelyek kiemelésével, a Nyúli-dülő esetében is. 20 A megfigyelés egyértelműen igazolni látszik Ritoók Ágnes felvetését a középkori Szer plébánia templomának (Ópusztaszer-Kápolnai erdő) bejáratára - pontosabban periódusonként változó bejárataira - és a templomhoz vezető útra vonatkozóan, melyeket a környező sírok kitűnő szóródási és kronológiai elemzésével mutatott ki. (RITOÓK 2010, 483., 4. ábra.) 245
