Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)

Hatházi Gábor–Kovács Loránd Olivér: Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta–Nyúli dűlő lelőhelyen – Falu, templom és temetők

Hatházi Gábor - Kovács Loránd Olivér

E résztelepülések régészeti beazonosítása is megtörtént, felvetve annak lehetőségét, hogy a község újkori „Nagy- és Kisperkáta” egységeinek kialakulása nem teljesen független a középkori előzményektől. A két résztelepülés egyikének maradványai a község „nagyperkátai” felén, a mai belterülettől kb. 1,5 km- re DNy-ra eső Szalasina-határrész Kőhalmi-dűlőjében terülnek el (ez a résztelepülés 13—14. századi periódusa, ahol az 1980-as években számottevő feltárások is folytak), illetve - a 14. század végétől - a szomszédos Hosszú- és Kereklaposi-dűlő területére áthúzódva (15-16. századi periódus).3 (2. térkép 1., 3.) A másik résztelepülés ettől mintegy 2 km-re, É-ra került lokalizálásra: a község „átellenes”, Kisperkáta néven is ismert részén, a mai belterület É/ÉNy-i peremét képező Nyúli-dűlő, valamint a József Attila utca - Homokbánya területén.4 (2. térkép 10.) Ez utóbbi a 2009-2011. évi, új feltárások helyszíne.

A lelőhely néhány jellemzője

Az 1990-es évek terepbejárásai nyomán tehát már a megelőző feltárások megkezdése előtt is tudni lehetett, hogy a község belterületének E-i peremén, a D-É-i irányú Pistola/Pistolai-patak és az abba egy széles ívű K-Ny-i kanyarulattal becsatlakozó Genát-patak (más néven Perkátai-vízfolyás) találkozásának körzetében egy igen magas intenzitású, több régészeti korszakot felölelő lelőhely-komplexum húzódik. (2. térkép 10.,

3. térkép)

A terület rendkívül kedvező adottságait, erős településföldrajzi vonzáshatását jelzi már a Genát- és Pis- tola-patakok összefolyásának D-i partján magasodó löszplató is, a Faluhelyi-dűlő, Vitézi földek néven is ismert határrész. A mára csatornába terelt vízfolyások hajdan mocsaras völgyei (tszf.m. 110-111,9 m) és a környező lapályosabb lejtők (tszf.m. 115-125 m) fölé félszigetszerűen benyúló, D-ről „nyitott”, másik három oldalán meredek, természetes magaspart-fallal határolt fennsíkon (tszf.m.: 132,7-137,5 m) egy vélhetően erődített, középső- és késő-bronzkori település

3 HATHÁZI 1991, 651-674.; ERDŐS - HATHÁZI 1996,

15. /5.1h./, 20. /28.1h./, 87-97., 100-103.; HATHÁZI 1996, 51-53. 55-56.; HATHÁZI 2004, 19-132., 153., 226-227. /Adattár III. 9-10/, 9. térkép 1-3.

4 ERDŐS - HATHÁZI 1996, 21., 22. /40. és 48.1h./, 100.; HATHÁZI 1996, 55.; HATHÁZI 2004, 153., 227-228. / Adattár III. 11/, 9. térkép 10.

lokalizálható. (Az 1990-es években terepbejárás során vatyai-, valószínűleg kereskedelmi áruként idekerült dunántúli mészbetétes, valamint uranemzős/halom- síros anyag került begyűjtésre).5 A terület Árpád-kori ismételt birtokba vételét jelzi egy 12—13. századi, csekély kiterjedésű felszíni nyomai alapján tanyasias jellegű kistelepülésként értelmezett lelőhely a terület Ny-i részén. (2. térkép 11., 2. kép)6 A Genát- és Pistola-patakok összefolyásának túlsó, E-i partján húzódik a 2009-2011. évi megelőző feltárások által érintett terület (3. térkép). A Genát-patak (Perkátai-vízfolyás) nagy kanyarulatát széles sarlóívben követő löszdomb-vonulat D-i és Ny-i lejtőinek a tszf.m 115-135 m közötti szintadatokkal jellemezhető sávjában kialakult lelőhely-komplexumnak, a felszíni nyomok alapján jelenleg megállapítható nagysága hozzávetőleg 78 hektár. K-i, a Genát-patak még DK-ÉNy-i irányt követő szakasza mentén kiterjedése kb. 900x250 m, majd a Genát-patak kanyarulatától a Pistola-patakba való becsatlakozásáig terjedő középső szakaszán legyezőszerüen kiszélesedő (kb. 1100x400-700 m). A lelőhely-komplexum Ny-i széle kb. 700x250 m-es kiterjedésben átlépi a Pistola-pata- kot is, végpontjaként a József Attila utca — Homokbánya határozható meg.

A leírt területnek a patakok irányába lefutó lejtőin - terepbejárás keretében - már az 1990-es években dokumentálásra kerültek a késő-bronzkori (uranemzős/ halomsíros) településnyomok.7 * * * Új fejleményként, a

5 ERDŐS-HATHÁZI 1996, 14. /3.1h./, 43^14.

6 HATHÁZI 1991, 668., 3. kép 1.; ERDŐS - HATHÁZI 1996, 14. /2.1h./, 77., 81.; HATHÁZI 2004, 215., /Adattár II. 24./, 9. térkép 11.; HATHÁZI 2005b, 119., /Adattár II.

24./, 62. tábla — 3. térkép 11.

7 A 1990-es években a Pistola-patak K-i oldalán megfigyelt, a Nyúli-dűlőbe eső lelőhely: ERDŐS - HATHÁZI 1996, 19. /24. lh./. Ekkor a NY-i oldalon, a József Attila utca- Homokbánya térségében ugyancsak észlelhető volt a bronzkoron belül pontosabban nem meghatározható leletjelentkezés: ERDŐS - HATHÁZI 1996, 21. /39. lh./. Feltételesen ugyanitt említendő meg a szakirodalomban (Römer, később Gárdonyi) már a 19. század végétől ismert „cikolai halmok” köre (7 halom), melyeket régészeti légifotós kutatás nyomán Visy Zsolt ugyancsak a Nyúli-dűlő területére lokalizált, a halomsíros emlékkörbe tartozóként meghatározva. (VISY 1990, 26., 40., 41.). Ennek az 1990- es terepbejárások során gyűjtött bronzkori emlékanyag kronológiailag nem mond ellent, a halmok meglétét azonban a felszíni nyomokból sajnos nem sikerült igazolni. ERDŐS - HATHÁZI 1996, 20. /30-36. lh./.

242