Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Hatházi Gábor–Kovács Loránd Olivér: Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta–Nyúli dűlő lelőhelyen – Falu, templom és temetők
Hatházi Gábor — Kovács Loránd Olivér Árpád-kori falu és kun szállás Perkáta-Nyúli-dűlő lelőhelyen Falu, templom és temetők A Fejér megyei Perkátán (dunaújvárosi járás), a 62. sz. főút települést elkerülő szakaszának építéséhez kapcsolódóan, 2009 júniusa és 2011 szeptembere között nagyléptékű megelőző feltárások zajlottak le. (1. térkép) A munka nagyságrendjét jelzi, hogy a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. beruházása által érintett kb. 6 hektáron a feltárt régészeti objektumok és jelenségek száma elérte a 8600-at, eredményeként pedig egy többrétegű, időben az őskortól a 18. századig ívelő, igen összetett régészeti lelőhely-komplexum részletei kerültek napvilágra. (1. kép) A feltárást - Ács Zsófia és Dávid Áron közreműködésével — Kovács Loránd Olivér vezette, a szakmai konzulens Hatházi Gábor volt, bekapcsolódva a feldolgozási munkába is. A lelőhely-komplexum meghatározó elemeit egy késő-bronzkori (halomsíros/umamezős) település és temető, egy késő vaskori/kora római kori bennszülött (La Téne D-időszak végére tehető) falusias telep, továbbá egy kisebb megszakításokkal a 10-11. század fordulójától aló. század első harmadának végéig folyamatosan lakott, településtörténeti szempontból 3 főbb belső periódusra bontható középkori település (Árpád-kori falu majd kun szállás) és temető alkotják. Ugyancsak figyelmet érdemelnek a feltárt terület több pontján észlelt kora-újkori/újkori - valószínűleg már a vidék 17. századtól adatolt délszláv betelepülőihez kötődő - régészeti nyomok is.1 Pálóczi Horváth Andrást 70. születésnapja alkalmából köszöntő munkánk értelemszerűen tűzte ki célul az Árpád-kori magyar és a későközépkori kun jelenségek bemutatását, kiemelten hangsúlyozva, hogy az önmagukban is hatalmas léptékű terepi munkálatokkal járó, valamint ezzel arányos tömegű feldolgozandó dokumentációt és leletanyagot eredményező feltárások csak 2011 szeptemberében zárultak le. E munkánk 1 Az első, még feltárásközi eredmények 2010-es, népszerűsítő internetes közzététele: Kovács L. O. - Ács Zs. - Dávid Á. - Hatházi G.: Perkáta - Egy Árpád-kori falu és középkori kun szállás a Dunántúlon I—II. http://sirasok.blog. hu/2010/10/13/perkata_egy_kozepkori_kun_falu_a_du- nantulon, http ://sirasok.blog.hu/2010/10/15/perkata_egy_ arpad_kori_falu_es_kozepkori_kun_szallas_a_dunantu- lon ii. tehát a legkevésbé sem nyújthat kiérlelt eredményeket és megállapításokat, csupán a középkori emlékcsoport belső egységeinek munkaközi vázlatát adhatja, azok főbb kereteivel és jellemzőivel. Célunk a kutatás figyelmének ráirányítása a perkáta-nyúli-dűlői emlékanyagban rejlő lehetőségekre, azokat a csomóponti problémákat ragadva ki, melyek jobb megvilágításához a Nyúli-dülő feltárás információi jelentős mértékben járulhatnak hozzá, természetesen a részletekbe menő, érdemi feldolgozást követően. A lelőhely A lelőhely és a „Kétperkáta” probléma A perkáta-nyúli-dűlői Árpád-kori magyar és kun emlékcsoportok vonatkozásában felmerülő régészeti és településtörténeti problémák kutatása nem előzmény nélküli, mint ahogy maga a lelőhely-komplexum sem ismeretlen a szakirodalomban. így a 15—16. század tekintetében, főbb vonalaiban, az írott forrásokkal való azonosítás is megoldott. A települést - mint az egyetlen dunántúli kun településtömb egy egységét, a Közép-Mezőfold (hozzávetőlegesen a Velencei-tótól a mai Dunaújváros térségéig húzódó) löszhátságán kialakult, kiváltságos különállását 1537-ig őrző Hantos-szék szervezetébe tartozó szállást - viszonylag gyakran említik a korabeli források. Az 1417 és 1517 között kelt oklevelekben következetesen feltűnő „Kétperkáta” név (ezt csak 1537-ben váltja fel a „Perkáta” névalak), továbbá a település 1559. évi deftere, mely két Perkátát rögzít egyidejűleg (egy adózó ráják nélküli pusztát, valamint egy 6 család lakta falut), már az 1990-es években sem hagyott kétséget a felől, hogy a kun Perkátát a 16. század középső harmadáig voltaképpen két települési egység alkotta.2 2 ERDŐS - HATHÁZI 1996, 100-103.; HATHÁZI 1996, 55-56.; 2004, 164., 171., 226-228. /Adattár III. 9-11/. A településkettőződés kun környezetben való jelenlétét első ízben éppen Pálóczi Horváth András mutatta ki, a nagykunsági Kis- és Nagyturgonyra oszló Turgonypéter-szál- lása példájával. PÁLÓCZI HORVÁTH 1986, 146-149., 153.; 1987, 19-20. 241
