Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Vályi Katalin: A tatárjárás Szeren
A tatárjárás Szeren eddig itt lakó Bár-Kalán nemzetség is kisebb ágakra, családokra válhatott szét, és ezzel egy időben megtörtént széttelepülésük is. Valószínűleg ezt bizonyítja pl. az ellési monostor megépítése is, ami jellegzetes alaprajzával sokkal inkább tehető a 12. század végi nemzetségi monostorok körébe, mintsem - ráadásul meggyőző bizonyítékok híján - annál jóval korábbra, a 11. század végére.17 Talán már az ellési monostor megépítésével egy időben elköltözhetett Ellésre a nemzetségből kiszakadó Ellési család őse.18 Végezetül a nagyszabású építkezés a templom nyugati bejárata előtti nyugati előcsarnok („Westwerk”) megépítésével zárult le. Ekkor már a 13. század elején járunk. (2. kép) A fentiekben röviden vázolt építkezés menete persze részleteiben több bizonytalanságot, ellentmondást is rejt. A végeredményt látva nehezen képzelhető, hogy az egész grandiózus épületegyüttes nem egy egységes, az építkezés elejétől fogva létezett terv alapján készült. Ez a terv azonban véleményem szerint csak a háromhajós templom - vagyis a jellegzetes nemzetségi monostortemplom - gondolatával egy időben születhetett meg. így a teljes alaprajz kialakulása kb. 50-60 év alatt történhetett meg. Azonban a későbbi ún. gazdasági épületek fő csomópontjait jelentő 3 pince, valamint a déli kaputorony elhelyezkedése egyértelműen amellett szól, hogy tervezett, tudatos elrendezésről van szó. A négy említett épületrész által kirajzolódó két tengely metszéspontjánál pedig az egyetlen kút található. Már a 70-es években sokat törték a fejüket a templom akkori feltárói, hogyan lehetséges, hogy a kolostor lakóépülettömbjének udvarán, a kvadratúrában nem volt kút. A magyarázatot az E-i 1. és 4. helyiség adta meg: a kolostor lakói az ún. gazdasági udvar kútját használták. A kezdetben tehát feltehetően nemesi udvarház, később gazdasági épületek szerepét (is) ellátó nagy épületegyüttes legnehezebben magyarázható pontját az északi és a nyugati épületszámy találkozása jelenti. Az északi szárnyon egyértelműen dokumentálható volt, hogy az E-i 1, a 3. és 4. helyiséget utólag ragasztották az északi „pincéhez”. Ennek a kibővített szárnynak a fő nézete a délről, a déli kapu felől érkezőt fogadta. A szépen megkomponált, közel szimmetrikus nézetet a két szélén lévő (vagyis az É-i 1. és É-i 4. sz.) helyiség dél felé való, azonos méretű kiugrásával érték el. En17 PÁVAI 2000, 229. 18 KARÁCSONYI 1897,40. nek azonban útjában állt a korábbi nemesi udvarház nyugati szárnyának az északi vége. Ezt a szárnyat tehát valószínűleg lebontották, ekkor már nem állhatott. Esetleg áthelyezték nyugatabbra - és a ma még feltáratlan területen van valahol. A keleti szárny helyiségeit azonban valószínűleg ebben a periódusban is használhatták, az udvar közepén található kúttal és a déli kaputoronnyal együtt. Mindezt legfőképpen az bizonyítja, hogy az erődítés (árkok és sáncok) rendszerén, helyzetén nem változtattak semmit, tehát az egész korábbi területet használták, védték. A tatárjárás konkrét emlékei Azonban nem csak a mai szemlélőnek nem tűnik eléggé, megnyugtatóan erősnek a monostor erődítése egy komolyabb támadás esetére: a tatárok ellen mit sem ért. Az Erdélybe a Radnai hágón át 1241. március végén beözönlő, Kádán vezette tatár csapatok Csanádnál egyesültek az Ojtozi szoros és a Vöröstorony szoros irányából érkező, Büdzsék ill. Borondaj vezérelte seregrészekkel. Az immár hatalmasra duzzadt tatár sereg útja ezután Szegeden át Óbudára vezetett19 - márpedig tudjuk, hogy a Balkán—Szeged-Buda közötti kereskedelmi és hadiút éppen Szeren át vitt. A monostor sorsa így hát - a sokat idézett egresi monostoréhoz hasonlóan — megpecsételődött. A településsel együtt a templom és a monostor épületei is elpusztultak. Egy nagy tűz nyomai találhatók meg mindenütt a pusztulás rétege alatt. Azon a kevés helyen, ahol in situ falrészlet maradványok is megőrződtek - így pl. az E-i 2. helyiségben (E-i „pince”) és részben a K-i 4. helyiség (K-i „pince”) északnyugati sarkán vastag, elszenesedett gerenda-réteg maradványait bontottunk ki. De egy keskeny sávban a Ny-i 4. helyiségben is jelentkezett hasonló réteg a fal belső vonalán. Mindhárom helyen a leszakadt és elégett gerenda-mennyezet maradványainak tartható ez a pusztulási réteg. Az elszenesedett gerenda-réteg fölött pedig - akárcsak az egész ún. gazdasági épületegyüttes lerombolt falai fölött - mindenütt kb. 50-60 cm vastag kő- és téglatörmelékből álló omladékréteg feküdt. Biztosan a tatárjárás eseményeihez köthető tárgyi emléket sajnos nem tudunk felmutatni. Az ún. gazdasági 19 KRISTÓ 2003, 373. 185
