Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Vályi Katalin: A tatárjárás Szeren
Vályi Katalin Az udvart délen lezáró kerítésfal és a déli kaputorony déli oldalán egy erődítés sáncárka halad. Az árok meglehetősen szerény méretei (szélessége: kb. 1,8-2,4 m, mélysége: 1,3-1,4 m) miatt is, majd az M5-ÖS autópálya nyomvonalán végzett megelőző feltárások során a csengelei kis falusi templom körül feltárt hármas árok15 tapasztalatai miatt is felmerült a gyanú, hogy egy ilyen komoly épület körül sem lehetett csupán egyetlen, szinte komolytalannak látszó árok az összes védelem. Kutatóárokkal indultunk az esetleges további árkok megkeresésére. Nem is kellett csalódnunk: kereken 10 méterre délre a kerítésfal mellett haladó belső ároktól megtaláltuk a következő, hasonló méretű árkot. További kutatásunk azonban eredménytelen maradt, 20 méterre semmit sem találtunk. Tavaly azonban a véletlen szerencse a segítségünkre sietett. A monostortól délre, a skanzen területén kellett megelőző feltárást végeznünk a kocsiszín déli oldalán. És az eredmény nem más lett, mint a harmadik árok, ami így a középsőtől pont 25 méterre délre halad! A három árok így együttesen, közöttük megfelelő magasságú, esetleg paliszáddal is megerősített földsáncot feltételezve már elegendő védelmet nyújthatott a hétköznapok kisebb-nagyobb csetepatéi ellen. A tatárjárás ellen azonban — amint azt Egres és pl. éppen Csengele példája is bizonyítja - mindez nem sokat ért. Az erődítés további részeit képezte a déli kaputorony előtt és a keleti feltárt szakaszon (feltehetően a Tisza árterére néző keleti kapu közelében) is a vizes-árkokon kívül valamiféle földbe mélyített építmény is. Sajnos egyik helyen sem ismerjük még a teljes alaprajzukat, azonban már az eddigiek alapján is láthatunk bennük közös, ismétlődő vonásokat. Először is mindkét feltárt szakaszon a kerítésfalat kísérő belső árokból kettő — kettő, a belső árok vonalához derékszögben csatlakozó árok indul kifelé, a középső árok irányába. Tehát a belső és a középső árok össze volt kötve egymással. A másik közös vonás, hogy az erődítés déli szakaszán az imént említett két árok között, a keleti szakaszon pedig a kerítésfal belső oldalán találtunk egy - egy mély, függőleges oldalfalakkal kiásott, nagy objektumot, melyeknek az oldalába, illetve az aljába hatalmas oszlophelyek mélyedtek. Mindkét esetben elképzelhető, hogy talán farkasverem, vagy felvonóhíd maradványai lennének - de mindenképpen a bejárati védőmü 15 HORVÁTH 2001, 79. részeit alkotják. A keleti szakaszon feltárt objektumrészlettel szemben, a kerítésfal és a belső árok túloldalán egy - az árok vonalához képest - ferdén álló, nagyméretű kőpillér alapozása került elő. Az erődítés eddig megismert részleteinek legnagyobb hiányossága, hogy nem tudjuk, az északi oldalon merre haladhatott, hogyan viszonyult a templom (és körülötte a temető) területéhez. A kolostor gazdasági udvara, gazdasági épületeinek kora Hatalmas változást hozott a 12. század vége: ekkor kerülhetett sor a kolostor lakóépülettömbjének a megépítésére és a korábbi nemzetségi udvarhely - legalább is részben - más célú felhasználására. A kolostor lakóépületeinek a keleti és nyugati szárnyát is délen kettő-kettő pillérrel kapcsolták össze az É-i „pince” kiegészítéseként, annak a két oldalán emelt új helyiségekkel. Mindkét szélső helyiség a középső nagy „pincéhez” képest dél felé kiugró vonallal épült meg, s az adott épületrészek összehangolása csak az É-i 2. és É-i 4. sz. helyiségek közé, a maradék helyre beiktatott, ferde oldalfalú, azaz teljesen szabálytalan alaprajzú É-i 3. sz. helyiség segítségével sikerült. Az É-i 1. és É-i 4. számmal jelzett helyiségek északi oldalán egy-egy pillérpár teremtette meg az átjárhatóságot a két épülettömb között. Ez a magyarázata annak, hogy a kolostor lakóépülettömbje csak két szárnnyal épült, hiszen a templommal szemben, a kvadratúra déli oldalán a harmadik szárnyat a korábbi palota kibővített helyiségei alkották. A két épülettömb összekapcsolása miatt arra kell gondolnunk, hogy a korábban nemzetségi udvarház szerepet betöltő épületszámyak ekkor már a kolostor gazdasági jellegű igényeit is kielégíthették. Hiszen pl. a kolostor lakói vizet csakis a korábbi udvarhely udvarának közepén lévő kútból nyerhettek. Megválaszolhatatlan kérdés, hogy lakhattak-e még ekkor itt a nemzetség tagjaiból valakik? Mindenesetre a változás teljesen egybeesik azzal az országosan is bekövetkezett folyamattal, aminek során a korábbi nagy nemzetségek családokra váltak szét, és aminek következtében megszaporodtak a szerényebb méretű, árokkal körülvett, erődített nemesi lakóházak.16 Az 16 KOPPÁNY 1999,40. 184
