Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Vályi Katalin: A tatárjárás Szeren
A tatárjárás Szeren A három „pince” alkotta egység negyedik súlypontját a déli kaputorony jelenti. Kétségtelenül már a teljes épületegyüttes számára tervezték, mivel pontosan az udvart délen lezáró kerítésfal mértani közepén építették fel. Egy szögletes toronyból (alatta széles kocsibejáróval), és egy szorosan hozzáépült, csigalépcsőt tartalmazó keskeny kis kerek toronyból állott. Az utóbbi földszintjén egy gyalogos átjáró vezetett be az udvarra. Hasonló alaprajzú, tatárjárás előtti kaputornyot a mai Magyarország területéről nem ismerek. Egy lehetséges példa a szeri külső csigalépcsős kaputoronyra a felvidéki szepeshelyi vár felső kaputornya,11 bár ott a kerek lépcsőtorony aljából hiányzik a gyalogos átjáró. Az utóbbi korhatározása sem egyértelmű: a kétségtelen késői javítások, átépítések (?) ellenére azonban maga a torony származhat az erődítéssel együtt a 13. századból. A későbbi ún. „gazdasági épületegyüttesnek” mind a négy súlypontja, a három „pince” és a déli kaputorony is feltételezésem szerint tehát legalább kétszintes, hacsak nem több emeletes lehetett. Ráadásul igen elgondolkodtató képet kapunk, ha a feltárás területén előkerült faragott kövek pontos lelőhelyét jelöljük az alaprajzon. Kiderül, hogy éppen a már sokszor említett súlyponti épületrészek körzetében sűrűsödnek a kő- faragványok, pontosabban a zömében vörös márvány faragványok. A legfeltűnőbb csoportosulást a K-i 4. helyiség (azaz a K-i „pince”) területe mutatja, de a K-i 1-3. helyiség területén is szép számmal kerültek elő faragványok. Ugyanígy viselkedik a nyugati szárny 1-4. helyisége is.12 Külön figyelmet érdemel egy, a Ny-i „pince” (Ny-i 4. helyiség) területén előkerült vakolattöredék, ami ablakkeretről származik. A felső részén enyhe csúcsívet formáló, három szélén lerézsűzött vakolatdarab ablakkeret felső ívének függőleges tagolással kettéosztott egyik mezőjéről származik. A külső felületén gondosan elsimított, belül durva téglatörmelékes anyagú vakolattöredék metszetének belsejében üveghorony van kialakítva, benne több rétegben üvegtöredékek szorultak egymáshoz. A vakolattal, szemmel láthatóan kőkeretet akartak utánozni. De a fentiekhez hasonló módon csoportosulnak a kő- faragványok a déli kaputorony közelében is. Az udvaron két helyen kerültek elő nagyobb számban faragott 11 CHALUPECKY - STUBNA 2002, 4. 12 Az északi szárny feltárását nem magam végeztem, ezért arról nem állnak rendelkezésemre hasonló adatok. kövek: a kút környékén (ezek feltehetően az egykori kútházból származtak) és a „kőfaragó műhely” közelében. Mindebből nyilvánvaló, hogy ezek a zömében vörös márvány faragványok nem valahonnan mesz- szebbről, pl. a templom területéről kerültek ide, hanem a közelükben egykor állott, kiemelt jelentőségű épületrészeket díszíthették. Ilyen gazdagon díszített, kőkeretet imitáló, üvegezett ablakkal is ellátott épületrészek pedig pusztán gazdasági épületek esetében aligha jöhetnének szóba. Mindez megerősíti azt a feltevést, hogy ez az épületegyüttes lehetett „a Bor- Kalán nemzetség környékbeli birtokainak igazgatási-gazdasági központja”, vagyis uradalmi központ volt, ahol „a nemzetség egyik-másik tagja valószínűen itt is lakott”.13 Kimondottan gazdasági jellegű helyiségnek, esetleg valamilyen — sajnos máig ismeretlen rendeltetésű - műhelyeknek kizárólag a K-i és Ny-i 4. sz. helyiségektől délre fekvő épületrészeket tudom elképzelni. Ezek a keskenyebb, hosszú épületrészek talán már kezdettől fogva, már a nemzetségi udvarhely korában is raktározási vagy más gazdasági célokat szolgálhattak. A keleti épületszámy még feltáratlan részén talán van még esély erről megbizonyosodni - vagy esetleg éppen végleg kizárni ezt a lehetőséget. Az eredendően gazdasági udvar funkció ellen szól az udvar közepén, mindhárom „pincétől” azaz központi helyiségtől azonos távolságra fekvő, egyszerű építménynek ugyancsak nem nevezhető kút is. A 9 méter mély, négyszögletes kút oldalai nagyméretű kvá- derekkel voltak gondosan kifalazva. Maga a kút egy csaknem szabályos kör alakú, kb. 4 m átmérőjű, 85- 100 cm mély, közel függőleges falú, egyenes, vagyis vízszintes aljú „medencében” volt megépítve. A homokba ásott medence ilyen szabályos formáját csak úgy őrizhette meg, ha eredetileg valamilyen szilárd burkolat védte az oldalfalait a beomlástól. Ezt a szilárd burkolatot a tatárjárás pusztítása után, az újjáépítést megelőző nagy tereprendezés során kibányászták, elbontották az egész nagy épületegyüttes valamennyi helyiségéhez hasonlóan. De kibányászták még a kút- bélés felső, könnyen elérhető kősorait is. A rudinai monostor ciszternás kútjához hasonló építményt feltételezhetünk,14 melynek azonban sajnos sem a kőmedencéje, sem pedig a valószínűen díszes felépítménye nem maradt ránk. 13 HORVÁTH 1975,370-371. 14 TÓTH 2001,374. 183
