Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Vályi Katalin: A tatárjárás Szeren
Vályi Katalin lása Szeren a háromhajós templom korát megelőzően nem bizonyítható, ráadásul ez teljesen megfelel az országos gyakorlatnak is.6 Figyelemre méltó a három épület elhelyezése. A templomtól kissé távolabb, kb. 20 méterre délre, azzal nem teljesen párhuzamos tengellyel, de a templomnak háttal helyezkedik el az északi „pince”. Bejárata a déli oldalon van, a két másik, kisebb, egymással szemben fekvő pincére „néz”, mintegy „felügyeli” azokat. (1. kép) A három épület elhelyezése azt sugallja, hogy azonos, vagy egymással szoros összefüggésben lévő funkciót láttak el. A templomtól elkülönülő, annak mintegy hátat fordító helyzetük kimondottan világi rendeltetést tételez fel. Talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy ezek az emeletes (talán lakótorony-szerű) épületek a Bár-Kalán nemzetség valamely ága (ágai) kiemelkedő tagjainak nemesi udvarházát alkották. Elhelyezésében és kivitelezésében más, de funkciójában hasonló volt pl. a Ják nemzetség lakóhelye is az ottani bencés apátsági templom közelében.7 Méretében nagyon hasonló a szerihez viszont a Bátmonostoron felfedezett „Töt- tös-curia”, melynek kiteijedését a kerítő árok kb. 80- 90x70 méteres területen jelzi.8 A legnagyobb, É-i 2. sz. „pince” külső méretei: 10x21,5 m, az épület belső tere 156 m2. Ez teljesen megfelel az Árpád-kori, általában erődített nemesi lakóhelyekről ismert nemesi házak, azaz paloták méreteinek.9 10 Jóval kisebb méretű a másik két „pince”: a Ny-i 4. helyiség 55 m2-es, a K-i 4. helyiség pedig 54 m2-es belső alapterülettel épült meg. A templom és a „3 pince”, azaz a feltételezett udvarház építésének megindulását a 12. század közepére tehetjük. Meg kell jegyezni, hogy a templomról Bél Mátyás - aki az északnyugati falszakaszt még magasan állva láthatta - leírta, hogy az „teljes egészében négyszögletes terméskőből és égetett téglából épült’’.'0 Orgróf Pallavicini Ede, Pusztaszer földesura 1832- ben olajfestményen örökítette meg a romokat. Ezen a képen is egyértelműen látható, hogy a fal „lábazata”, azaz az alsó kb. 50-60 cm-es része faragott terméskő6 LŐVE1 1992. 7 VALTER 2005. 8 BICZÓ 1981, 107.; KOPPÁNY 1999, 52. 9 Méreteiben legközelebb áll a szerihez Ákos-palotája, ill. a bihari Belényesszentmiklós hasonló épülete. KOPPÁNY 1999, 36. 10 BÉL 1732/1980-1981, 52. bői, kváderekből épült, fölötte a felmenő fal további része pedig téglából. A három pince közül az északi és a keleti esetében megfigyelhettük, hogy az alapozás (és valószínűen még az alsó falszakasz is) nagyméretű, téglatest alakú faragott kváderkövekből épült. Nem tömör falazással, hanem kétoldali kváderfalazattal, melyek közét idomtalan kövekkel, tégla- és kőtörmelékkel töltötték fel. A későbbi gazdasági épületek teljes egészét a pusztulásuk után szinte maradéktalanul elbontották, igen kevés szakasztól eltekintve csak az alapozási árokba visszahullott törmelék jelezte pusztán az egykori falak vonalát. Az azonban a törmeléken is megfigyelhető volt, hogy kb. azonos arányban tartalmazott tégla és kőtöredékeket, tehát a falak eredetileg itt is vegyes falazással, tégla és kő vegyes felhasználásával épülhettek. Vagy ugyanekkor, vagy nem sokkal ezután épülhetett meg a későbbi gazdasági épületek keleti és nyugati szárnyán is a pincéktől északra eső 3-3 helyiség. Mivel ezeken a szakaszokon sajnos nem találtunk eredeti helyzetében megőrződött falakat, nem lehetett megállapítani, hogy esetleg egyszerre épültek ezek a helyiségek a „pincékkel”, vagy utólagos hozzáépítésről van szó. Mindenesetre egyértelműen megfigyelhető, hogy létezett egy olyan állapot, amikor az É-i 1., 3. és 4. sz. helyiség még nem létezett. Ekkor a K-i szárny É-i négy helyiségét (hacsak nem a már teljesen álló K-i szárnyat) egy ferde irányú fal kötötte össze az É-i 2. helyiséggel. Ugyanebben az időben a Ny-i szárny É-i négy helyisége is állt már, s bár ezen az oldalon az összekötő falnak nem maradt nyoma, feltehetően itt is hasonló módon zárták le az udvar északnyugati szakaszát, mint vele szemben, a keleti szárnyon. Itt a Ny-i 1. helyiség kemencéjének a sarkán II. Géza (1141-1162) érmét találtuk meg, ami bizonyítja, hogy az udvarház a 12. század közepén már használatban volt. A következő lépésben a K-i és a Ny-i szárny egyaránt tovább növekedett déli irányba. Mindkét szárnyon az eddigi helyiségeknél keskenyebb a következő, 5. sz. helyiség, és mindkét szárnyon a külső oldalon szűkítették az épületszámy vonalát. A hosszú és keskeny 5. sz. helyiség még csak a Ny-i szárnyon van teljesen feltárva, de az eddigiekből is már úgy látszik, hogy szinte tükörképeik egymásnak. A Ny-i szárny déli végén végezetül ismét egy kissé szélesebb (pontosabban az első négy helyiséggel azonos szélességű) 6. sz. helyiség zárja a sort, aminek furcsaságát a déli záró fal határozott ferdesége adja. 182
