Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Pusztai Tamás: Buzogánnyal, tarsollyal és késtok-merevítővel eltemetett halott a muhi csatából
Magányos kun lósír Csanádpalotáról az idegenben meghalt harcosokat, ha tehették, visszavitték a nemzetségük törzstáborába.36 Mint ahogy arról Piano Carpini írt 1247-ben, miszerint a IV. Ince pápa által Güjük mongol nagykánhoz indított követként saját szemével látott egy olyan temetőt a mongoloknál, ahova a Magyarországon elesetteket temették el.37 A leletek keltezése, párhuzamai Kengyelpár (6. kép 1—2.). Mindkét kengyel a ló bal és jobb oldalán helyezkedett el, rendeltetésüknek megfelelő helyen, függesztőnyílásukkal felfelé és talpalóval lefelé. A két, álló helyzetű kengyel közötti távolság 25 cm volt, a függesztőlyukak szélessége alapján 2,5 cm széles szíjra erősítették fel őket. A kengyelek azonos típusúak, kisebb eltérésekkel ugyan, de aszimmetrikusak, vállában kovácsolt, kerekded alakúak, széles talpalójúak, felső részükön téglalap alakú függesztő- nyílással. A jobb oldali kengyel talpán borda látható, míg a bal oldali talpalójának külső oldala tagolatlan. A két kengyel méretében alig tér el egymástól, a baloldali átmérője 0,5-1 cm-rel kisebb. A bal oldali kengyel függesztőnyílása feletti rész vízszintes, míg a jobboldalié köríves kialakítású. A kengyeleket egy vasból kovácsolták, de nem nevezhetők alapos munkának, különösebb intenzív hűtés nélküli szabadkovácsolással készültek.38 A hazai anyagban a csanádpalotai kengyelpár párhuzama Erdőtelkéről és Bánkúiról ismert. A bánkúti kengyel a G. A. Fedorov-Davydov rendszerében a DII típussal mutat hasonlóságot.39 A csanádpalotai kengyelpár az alsó részénél enyhén kiszélesedő és nem annyira kerek formájú, mint a bánkúti, de ennek ellenére ezek a példányok is az említett DII típusba sorolhatók, azokra hasonlítanak leginkább. Ezeket a kengyeleket Fedorov-Davydov a 13. vagy portyázás során pusztult el a ló és talán a lovasa is (ROGERIUS 2003, 148.). A tatárjárás idején elpusztult keleti harcost (mongol, kun?) hántolták el Mohi faluban egy gödörben, mellette - többek között - keleti típusú csikózablát találtak (PUSZTAI 2011, 629-640.). 36 HORVÁTH 2001, 112. 37 NAGY 2003, 80. 38 Lásd: Török Béla - Nagy Árpád - Sós Dániel: Összefoglaló a csanádpalotai lósírból előkerült nemesfém- és vastárgyak archeometriai anyagvizsgálatáról című tanulmányát a kötetben. 39 FODOR 1972, 224. század második felére és a 14. századra keltezte.40 Az erdőtelki kengyelek használatát Fodor István a keleti párhuzamok alapján a 12. századra vagy a 13. század elejére, Nagy Árpád a 13. század közepénél korábbra helyezte.41 A bánkúti kengyelt Fodor István a sírban talált egyéb leletek alapján 1246 és 1282 közötti időre keltezte.42 A csanádpalotai kengyelek távoli formai hasonlóságot mutatnak a Kiskunmajsa-Kuklis-tanya lelőhelyen előkerült vezéri sír kengyeleivel is. A majsai bal oldali kengyel talpvasa azonban szélesebb, a kengyelszár és a talpvas találkozása pedig szögletesebb kialakítású. A jobb oldali kengyel viszont csak formájában hasonlít a csanádpalotaira, ez utóbbi szárain nincsenek dudorok.43 A kun vezéri sírok közül kilencből ismerünk kengyelt, amelyek között egy síron belül egyaránt megtalálhatóak a felemás- és a hasonló alakú kengyelpárok. A csanádpalotaihoz hasonlóan, ugyanolyan vagy egymáshoz nagyon hasonló kengyelpárok kerültek elő Erdőtelkéről, Bánkútról, Csólyospálosról, Kunszent- márton-Jaksorérpartról, Tiszaföldvár-Homok-Ovi- rághegyről és valószínűleg Kunfehértó-Inokáról.44 A felsorolt sírleletekben előforduló kengyelpárok talpkiképzése, megegyezett az egy síron belüli darabok esetében, tehát vagy mindkét példány talpa sima vagy középbordás kialakítású volt. Egyedül a csengele—bogárháti ló mellett találtak egy sima és egy középbordás talpalójú kengyelt, azonban ezek a kengyelek nem voltak azonos típusúak. A kengyelek közötti különbséget Horváth Ferenc abban látja, hogy az egyik volt az ún. felszálló kengyel.45 Kés. (7. kép 1.) A vaskés az emberhez tartozó lelettípus, ezért a lóváz melletti előkerülése nem egyértelmű. Azonban a késheggyel a lókoponya felé álló helyzete nem tűnik véletlenszerűnek. A sírgödröt ugyan egy korábbi Árpád-kori árokra ásták, de a ló gondos eltemetése nem azt mutatja, hogy a gödör alján otthagytak volna egy olyan tárgyat, amely nem része a temetési 40 FEDOROV-DAVYDOV 1966, Ric. 1., 115-116. 41 NAGY 1969, 136., I. tábla 2-3; FODOR 1976, 259-260., 5. ábra 2-3. 42 FODOR 1972, 224., 239. 43 HORVÁTH 2003, 3. kép 2-3. 44 FODOR 1976, 5. ábra; FODOR 1972, 1. ábra; PÁLÓCZI HORVÁTH 1969, 2. ábra; SELMECZI 1973, 106-108.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1989, 9. kép. 45 HORVÁTH 2001, 176-177., 179. 155
