Rosta Szabolcs - V. Székely György (szerk.): „Carmen miserabile”. A tatárjárás magyarországi emlékei (Kecskemét, 2014)
Pusztai Tamás: Buzogánnyal, tarsollyal és késtok-merevítővel eltemetett halott a muhi csatából
Gulyás Gyöngyi - Gallina Zsolt erre a célra kialakított padkán bontottuk ki. A minovkai kurgánsírban, amelyet 1979-ben tártak fel, egy árokkal kerített területen belül az ember gerendavázas sírjától 3 m-re ÉK-re önálló, feltámasztott fejű lósírt bontottak ki. (8. kép 3.) A lósír azonban ebben az esetben sem magányosan, hanem az egykori tulajdonosának közelében feküdt.21 A kelet-európai steppén a lóvázak a legtöbb esetben az elhunyt bal oldalán és mindig Ny-K-i tájolásban kerültek elő.22 A hazai teljes lótemetkezéseknél nem mutatható ki egy egységes kép. A bánkúti sírban a ló tájolása ÉNy-DK-i, a csengelei sírban DK—ÉNy-i volt, a többi két esetben nincs utalás a ló tájolására.23 A lovakat minden esetben felszerszámozva temették el. Csengéién kengyelpárt, csikózablát, kengyelszíjcsato- kat és hevedercsatot, illetve nyeregvasat (?) talált Horváth Ferenc.24 Bánkúton a ló mellett zablát, hevedercsatot és csontdarabkákat találtak, amely a nyereggel együtt történő eltemetésre utal.25 Homok-Óvirágon, a ló mellett kengyelpár, zabla és hevedercsat, az inokai ló mellett pedig kengyelpár feküdt.26 A lósír kapcsán a hazai párhuzamok közül egyedül a Csengéién megfigyelteket vehetjük alapul, hiszen ez az egyetlen hiteles körülmények között feltárt kun ve- zéri temetkezés. A legszembetűnőbb különbség a két jelenség között, nyilvánvalóan a csanádpalotai lovas sírjának a hiánya. A csengelei feltárás során, a réteg- tani megfigyeléseknek köszönhetően Horváth Ferenc arra a következtetésre jutott, hogy először a ló gazdáját, majd bizonyos idő elteltével, tehát utólagosan hántolták el a lovát.27 Ennek oka a keleti lovasnomádok hitvilágában keresendő. Horváth Ferenc úgy gondolja, hogy nem jár messze az igazságtól, ha a csengelei sír kapcsán elfogadja az utólagos lóáldozat magyarázatát, tehát a halotti áldozat bemutatása a temetés utáni szertartás része volt.28 21 SALOBUDOV - KUDRJAVCEVA 1980, Ric. 3.1. 22 PÁLÓCZI HORVÁTH 1994, 140. 23 BANNER 1931, 188., 198.; HORVÁTH 2001, 101. 24 HORVÁTH 2001, 175-184. 25 BANNER 1931, 188.; FODOR 1972, 223.; PÁLÓCZI HORVÁTH 1994, 115-118. 26 PÁLÓCZI HORVÁTH 1994, 113., 123. Az inokai leletek egy részét a helybeliek széthordták, így a lelet együttes hiányosan került be a múzeumba (PÁLÓCZI HORVÁTH 1994, 112-113.). 27 HORVÁTH 2001, 116. 28 HORVÁTH 2001, 121-122. A lovastemetkezéseknek rangjelző szerepük volt, hiszen a ló egyfajta vagyontárgy. Az egész ló eltemetése az avar kor után a kunoknál jelent meg újra.29 A csanádpalotai magányos lósír és a mellette talált aranyozott ezüst veretek egyértelműen a hátas jószág megbecsült szerepére utalnak. A lóváz vizsgálatai alapján a 13 éves mén 134,3 cm-es marmagasságú volt, a kisebb termetű Árpád-kori hátaslovak közé tartozott, a step- pei lovakra emlékeztet.30 Ez idáig egyetlen kun lóváz vizsgálata történt meg.31 A csengelei középkori, 7 és fél éves, nemesi származású arab mén marmagassága 143 cm.32 Bizonyosnak látszik, hogy a csanádpalotai mén nem hasonlított a csengelei, kun katonai elit által használt ménre. A magyarországi ’keleti’ lovak csoportja nem volt egységes, a helyi lópopuláció mellett import állatok is idekerültek. Más fajtajellegü típusok léteztek egy időben.33 A csanádpalotai ló továbbá igencsak öregnek mondható. A lovasnomád népeknél a lovak jó tartás mellett akár 20 évig is elélnek, azonban öt éves korukra érik el legnagyobb értéküket. A lovakat nagy megbecsülés övezi, hiszen tőke- és haszonélvezeti állatként, továbbá az ember legközvetlenebb segítőtársaként fontos szereppel bírnak.34 Ebből kiindulva elképzelhető, hogy talán nem is kell az állat mellett emberi temetkezést keresnünk vagy feltételeznünk, hanem egyszerűen az történt, hogy a lovas kedvenc hátasa elhullott és kiemelt pompával temették el. A lovas síijának hiányára egy másik magyarázatot is adhatunk. Elképzelhető, hogy a lósír a falut elpusztító mongol vagy csatlakozó kipcsak, kun csapatok egyik rangos harcosáé vagy hozzátartozójáé volt, akit a sietség miatt elhamvasztottak és nem találjuk nyomait, vagy távolabb temették el az elpusztult kedvenc hátasától.35 A nomád népeknél általános szokás volt, hogy 29 PÁLÓCZI HORVÁTH 1994,55-57. 30 Lásd a tanulmánykötetben Lyublyanovics Kyra: A csanádpalotai ló archeozoológiai vizsgálata című tanulmányát. 31 A hazai kun vezéri sírokból származó lócsontok nem maradtak meg (VÖRÖS 2001,347.). 32 VÖRÖS 2001, 341., 345., 2. táblázat. 33 Lásd Lyublyanovics Kyra tanulmányát a kötetben! 34 BARTHA 1998, 16.; HORVÁTH 2001, 172. 35 A tatárjárás környékbeli harcai kapcsán Rogerius megemlíti, hogy Pereg és Egres ostroma előtt: „A tatárok nem akarták megtámadni ezeket a helységeket addig, amíg köröskörül a vidéket teljesen el nem pusztították. Néha azért egynéhányon a közelükbe mentek, de a magyar katonák messzire kergették őket. ” Talán egy ilyen csata 154
